Án csak magamról írok, magamat védem, de ezzel is igazolhatom ilbo gonoszságát és hamisságát. Meg a te rossz szándékodat.

Nem igaz, hogy csapdát állítottam ilbonak. Ha írt valamit, magától írta, magától rágalmazott, hogy őrületbe kergettem feleségemet, hogy gyermekeimet megfosztottam anyjuktól.
Amire felszólítottam, hogy idézzen, annak meg nem tett eleget.

Nem igaz, hogy idézett tőlem, ne hazudj! Hanem semmit nem idézett, és nem is tud idézni olyat, mit állított, hogy én a Fórura, vagy bárhova írtam volna! Ne hazudj!

Hogy életem patyolattisztaságáról idézőjelesen írsz, nos, én nem tagadtam, hogy el-elesem. De mégis, szentebbül élek a hgyseknél, mert szentségtelenségeik miatt mentem el. És ezt jónéhányszor felírtam a Fórumra, és ha kétségbe vonod tisztaságomat, életem tisztaságát, bizonyítanod kéne, mert referenciát is megadtam. És egyelőre semmi okod kétségbe vonni az én szavamat. Majd, ha fogalmazáson, hazugságon, mosakodáson, kidumáláson érsz, akkor teheted!
Egyelőre én értelek téged rosszindulatú fogalmazásokon, célozgatásokon. Olyan rosszindulatú fogalmazásra gondolok, hogy a vádló vádaskodását te „beismerő vallomás”-nak írod. Holott amit Cillitről ír, nem beismerő vallomás, hanem Cillit betegségének, tüneteinek egész más helyen való írása, beteg és tünetek iránt érdeklődöő és azt megélt emberek topicjában. Azaz a vádaskodó utánament Cillitnek, és a tünettel, mitől Cillit szenvedett Cillitet vádolja. (Micsoda szemétség, égbekiáltó!!!) gonoszságnak nevezi! Te meg „beismerő vallomásnak” nevezel ilyesmiket!
Az ám, de nekem hiába jön utánam, és magamról írnék, rajtam fogást nem talál! Nincs beismerő vallomásom!
De tudod-e, mennyit szenvedtem, mert elvált a feleségem? Tudod-e, mikor válófélben voltunk is, én készítettem kaját (és ez csakugyan fenn a Fórumon), gondoztam gyermekeimet, stb? Tudod-e, mennyit sírtam, és a mai napig más asszonyt nem kerestem, ha egy helyen fel is iratkoztam társkeresésre? De keresni nem kerestem, s feleségemnek nevezem, ha nem is vagyok benne biztos, hogy az? Tudod-e, valóban mennyire hiányzik kisebb gyermekeimnek egy őket szerető anya? Én tudom!!! És ránk emelte a száját (billentyűzetét) ilbo, hogy vádoljon. Beállt Sátán mellé vádolni minket, a beteget (ha már Cillitet emlegettem) és az elhagyottat.
Te meg ezt a mi csapdánknak nevezed?
Nos, Birs, te is szépen leszerepeltél! Idősebb vagy, meg is adtam ezért neked a tiszteletet, de most bizony szégyelld magad! Ha a helyedben lennék, oly iszonyúan rosszul érezném magam, hogy nem is tudom, hogy lehet ilyen dolgot kibírni ... Ehh, én ilyesmiket, mint te (pláne, mint ilbo) nem mertem volna felírni, én nem tudom magam a helyetekbe képzelni.

CSerfa