A vitához szükségesnek tartom a logikát és az ésszerűséget, és valóban érelmetlennek tartom a veled való vitát, mert nekem úgy tűnik, hogy te nem vitázol ésszerű módon. Amihez viszont nem szükségszerűen tartozik hozzá egy valamilyen egzakt logika, az a vélemények, álláspontok, hitek kifejtése, illetve az élményekről és benyomásokról való beszámolás. Főleg ha a vallásokról van szó. Ilyenkor teljesen természetes, hogy lazábbak a kommunikáció keretei. Én legalábbis így ítélem.

Ahhoz, hogy megmutassam egy érvelésedről, hogy önigazoló, sosem volt szükségem vallásos beszédre, vagy akármilyen nem-logikai beszédre. Én veled nem is nagyon beszélgettem a logikai egzakt beszéden kívül, ha beszélegetésünk tárgyát gyakran képezte is az ilyen extra-logikus beszéd.

Persze, egyébként, nyilván létezik olyan vita is, ami kifejezetten vallási vita, és nem feltétlen azon az alapon kell nyugodnia, mint az itteni beszélgetéseinknek, de ilyen vallási vitának itt a közelébe sem kerültünk.

És... hogy ne kelljen elismernem, hogy tévedtem...? Miben? Nem tudom, mire gondolsz. Megkértél, hogy írjam le az én episztemológiámat. Megtettem. Én így gondolkozom a dolgokról. Nem várom el senkitől, hogy hasonlóan gondolkozzon. Csak megpróbáltam válaszolni a kérdéseidre. Vagy azt kellene beismernem, hogy az episztemológiám nem helyénvaló? És ebben az sem zavar, hogy nem áll ellentmondásban a te episztemológiáddal? Vagy mert rámutattam, hogy a episztemológiailag milyen pozícióban helyezkednek el azok a vonatkoztatások, amiket korábbi beszélgetéseink során helytelennek ítéltem, most akkor gyorsan vissza is kell térnünk korábbi vitáinkhoz? Nekem az az érzésem, hogy te megpróbálsz valahogy belekeverni egy vitába, hogy lefuttathasd a szokásos állóképesség-alapú esztelen túrádat. Ha azt mondom, hogy az episztemológiám önmagában nem mond ellent a tiédnek, akkor rögtön azt próbálod keresni, hogy de akkor mi mond ellent, mi mond ellent? Nem próbálod leplezni, hogy nem azért kérdezel, mert kíváncsi vagy valamire, csak azért, hogy megpróbáld megmutatni, hogy neked van igazad, és én pedig tévedek. Én pedig tök mindegy, milyen hülyének vagy mentálisan görcsösnek nézlek, tök mindegy, milyen világosan látom, hogy nem tudok valamit megértetni veled, akár a végtelenségig hajlandónak kellene lennem magyarázni?

Te az intellektuális tisztesség nevében elvárnád mindenkitől, hogy ha leírja a véleményét valamiről, és te azt mondod, hogy nincs igaza, és írsz akármit ennek alátámasztására, teljesen mindegy, hogy mennyire korrekt, találó, értelmes, vagy átlátszó csúsztatás, vagy félreértelmezés, vagy ésszerűtlenség, elvárod, hogy válaszoljon rá. És ha erre megint írsz valami akármilyen értelmes vagy értelmetlen ellenvetést, akkor elvárod, hogy megint válaszoljon, és ezt addig folytassa, amíg te valahogy le nem zárod, vagy be nem ismeri, hogy tévedett? Erről van szó? Ez szerintem nem tisztességes elvárás, Math2. Ez abszurd.

És azt meg kell értened, hogy az én számomra, -- aki ugye vagy helyesen vagy tévesen úgy itélem, hogy te főleg ésszerűtlenségeket, önigazolásokat, csúsztatásokat, értetlen vagy felületes bugyutaságokat sorakoztatsz fel vita gyanánt -- nem csak abszurd elvárás, hanem egyben nagyon gyanús is. Nekem túl jól összeáll az ész helyett állóképességből való vita stratégiája ebben ahhoz, hogy ne legyen gyanús.

És igazán nem gondolhatod, hogy előítéletből van ez a gyanúm, hiszen elég hosszasan elvitáztam veled arról az érvelésedről, ami alapján a vallásos hitet betegségnek kellene tekinteni. Én nem tartom tisztességesnek azt az elvárásodat, hogy válasz nélkül csak akkor hagyhatom a válaszodat, ha beismerem, hogy tévedtem; mert ez azt jelenti, hogy teljesen mindegy, mit írsz, teljesen mindegy, hogy mennyire önigazoló, ésszerűtlen, hibás, lényegkerülő, egyre újabb párhuzamos kitérő-szélakat gyártó, vagy akár idióta ellenvetéseid és érveid vannak, ha rámutatok az egyre újabb hibákra, te megteheted, hogy a válaszodban megint újabb hibákat, ésszerűtlenségeket, csúsztatásokat, tereléseket, üres belemagyarázásokat vagy nyelvi trükköket követsz el, akár azt is megteheted, hogy leírsz egy definíciót, amire ha rámutatok, hogy a definícióban szerepel valami, aminek nem kéne, akkor egyszerűen azt írod, hogy nem igaz, nem szerepel. Ezzel is eltelt egy kör. Bármit írhatsz, akár már az egész fórum rajtad röhöghet, hogy milyen baromságokat írsz, tök mindegy, hogyan érvelsz, amíg abba nem hagyod. Csak ki kell várnod, hogy mikor hagyja abba a vitapartner, és akkor tiéd a morális győzelem. Azért tartom tisztességtelennek azt az elvárást, hogy aki megválaszolatlanul hagy egy regálást, az ismerje be, hogy tévedett, mert megadja a vitázónak ezt a lehetőséget. És én úgy látom, hogy te ezt a lehetőséget alaposan ki is használod. De azt mondom, hogy ezt mindenki ítélje meg magának. Ez nekem csak egy amolyan szubjektív összbenyomásom.