Egy megjegyzés erejéig:

Math2, én azért hagytam abba a vitát veled, mert rájöttem, hogy kevés vagyok hozzá. Ahhoz, hogy te és a hozzád hasonlók megsejtsék a saját világotokon túli tágabb valóság létezését, minimum egy megvilágosodott személy szükséges, aki nem a saját, hanem a világegyetem bölcsességével tud benneteket "megoperálni".

Én azért bocsátkoztam vitába veled, mert te nagyon szélsőséges formában testesíted meg azt az elmébe zárt létezési módot, börtönt, ami a mai modern emberek nagy százalékát jellemzi. Úgy gondoltam, azért érdemes veled foglalkozni, mert ha téged sikerülne rávezetni a börtönből kivezető útra, akkor azzal egy csapásra győzelmet aratnék az egész sereged feled (ebben a seregben te egyfajta tábornoknak tűnsz, sőt, talán te magad vagy a sereg ura személyesen).

Be kellett látnom, hogy kicsit sokat feltételeztem magamról. Olyan durva a páncélod, hogy azon az én egyetlen fegyverem sem képes áthatolni, azoknak a valóban transzcendentális fegyvereknek pedig, amelyek ebben a szituációban eredménnyel forgathatók lennének, egyelőre nem vagyok a birtokában.

Hozzád olyan tudati élesség, olyan fény lenne szükséges, ami teljesen átvilágítja azt a képzethálót, amiben élsz, és ezért képes kíméletlen intellektuális becsületességgel, következetesen rámutatni azokra az instabil pontokra, amelyek a rendszeredből kivezethetnének és amelyeket (pont emiatt) nem vagy hajlandó tudomásul venni.

Bármilyen fájó, ehhez nem lenne elegendő a szigorú fogalmiság keretein belül maradni, mert akkor a felszabadulás lehetetlen lenne. A fogalmiság pajzsán csak az érzelemvilágodra, az ősi biztonság-vágyadra, a kielégülést kereső részedre való ráhatással lehetne átjutni, de ezt a te esetedben nagyon leheletfinoman, nagyon ügyesen kéne csinálni, mert az őrző-védő rendszereid a végtelenségig kifinomultak.

Olyan vagy, mint a Halálcsillag: van ugyan sebezhető pontod, de ahhoz, hogy oda valaki belője a láncreakciót beindító protontorpedót, minimum Jedi-lovagnak kell lenni.

És én nem vagyok az.