Meginnyertem.
Uj téma: internetto és a T.asztal
forma: bármely ősi hősének formája

pihentetőül:

NAPÓLEON MEG A KAMÉLEON (Szulamit témájára)

Ott a hegyen áll egy büszke hadvezér.
Orcája oly fehér, lábába gyűlt a vér,
mert vértenger körülötte.
Ő az, Korzika szülötte,
apja fia, nem maffia, nem más ő, mint Bonaparte itt,
rendszere nem túlzás, de apartheid.
Napóleon, ki elképzeli apja fejit,
ahogy ránéz,bólint:"Ó, éld a,
éld a saját élted, csak erre vigyázz!"
Számára ez a múltból intő példa.
Nem érdekli semmi bú, semmi gyász.
Érzi, helyes, mit cselexik,
még ha ottan fexik
körülötte holttestek garmada.
(Ez volt a nagy Armada.
Földet össze vérezvén)
De lám, hónaljában,
tán Itáliában?,
szörnyű késztetést érezvén
egy nagy vakarásra,
viszketés mián,
lábát rakva egy farakásra
benyúl lajbijába gomb híján
mélyen, és keze ott ragad.
"Rendben, hogy légy magad,
de mi ez itt, a hónom körül?"
Kérdé magát, csöndben örül,
reménykedik,
tán ő az, tán gyíkja keménykedik
ily magasra őbelőle.
De kár örülni előre,
nem gyík az, hanem kaméleon, kabátjában.
És még nem is sajátjában,
hanem az övében!!!
A császár új ruhájában!
Napóleon bánatában,
és saját nevében
jókedvét (Teremtette!!)
és a csatát elvesztette.

történt penig ez Waterloonál elég régen.