Tisztelettel várlak Benneteket!

Csodát nem ígérhetek, amit leírtam, azt fogjátok látni. Jobban örültem volna annak, ha valamelyőtöknek van ismeretsége a gépjárműjavító szektorban és méréssel ki tudnánk zárni a tévedéseket.

Méréssel megállapítható, hogy ha működik a kütyü, akkor kevesebb szennyezőanyagot bocsát –e ki az autó, vagy sem. Szintén méréssel megállapítható, hogy képes-e nagyobb teljesítményt leadni, vagy sem? Amennyiben megtakarítható üzemanyag vagy kibocsátott szennyeződés, esetleg lehet, hogy érdemes vele foglalkozni?

Azért vettem a bátorságot a hozzászóláshoz, mert Otako1 elektrolitot keresett, és meg akartam kímélni a felesleges köröktől.
A „barnítás” során forró, lúgos nitrit-nitrát oldatba mártottuk az acél tárgyakat. Az elkefélt nikkelbevonatot nitrátos elektrolízissel távolítottuk el az acél felületéről szelektíven. A krómbevonatot kiválóan oldják a lúgok. Elegendő ennyi magyarázat az elektrolit sárgulására? Ezért írtam, hogy eddigi kísérleteim során a K2SO4 vált be a legjobban. A káliumnak az egyik legjobb az ionmozgékonysága, a szulfát mellett nagyobb trauma nélkül leválik az oxigén, olcsón beszerezhető, kis mennyiség elegendő.
Megérne egy méréssorozatot azonos elektrolizáló árammal vizsgálni az elektrolízist egy elektromágnes belsejében, vagy erős elektromos erőtérben, amikoris az ionok energiaburka torzulhat. Változik-e a leválasztott anyagmennyiség? Érzésem szerint valahol itt lehet az ismereteink széle, ahol már nem vagyunk elegendően felkészültek.