Szia Cserfa!

Ha úgy érted, hogy az evangelizáció az egyéni és személynek szóló elhívás függvénye a jelen korunkban is, akkor teljesen egyetértek veled.

Az evangelizációt az erőnek is kísérnie kell. A napjainkban szervezett utcai evangelizációk közül a legtöbb SZVSZ általában a lelkesedésen kívül a fent említett felkenést nem tartalmazza, ezért nagyon ritkán érnek el pozitív eredményt.
Véleményem szerint most is vannak Isten által elhívott evangelisták, de az személy szerint szóló hívás a vele járó erővel. Tehét az evangelista hívása ugyanúgy egyéni, mint a többi felsorolt (és nem felsorolt) igei szolgálat.

Viszont: a föld sójaként az életvitelünkkel és a személyes bizonyságtételünkkel (az általad is említett Isten fegyverzetében a készség saruja) el tudunk érni embereket. Ez NEM az evangelizáció természetesen.

Én pl. nem vagyok evangelista. Ha kiállnék egy térre (az Istentől kapott erő hiányában) csak elmennének mellettem az emberek, ahogy ezt sok más esetben meg is teszik. Viszont a környezetemben igyekszem nem elrejteni a lámpást az ágy alá. És tudom, hogy így már értem el embereket.

Sajnos a két dolog összekeverése sok-sok sikertelenséget és fusztrációt okoz a hívők között.

Üdv :)

pleiades