Miért húzott haza a szívem

2004. február 11. (vizipolo.hu)

Rengeteg újságíró gyűlt össze hétfő délután a Nyugati pályaudvar állami várótermében. A szokatlan helyszín arról tanúskodott, hogy valami nagy esemény van készülőben. Csak egy dolgot tudtak biztosan, a Domino-BHSE fontos bejelentenivalóra készül, és mindent megtesz, hogy ennek megfelelő formát biztosítson. Egy formát, amelyre emlékezni lehet, és ami több egy szokásos napi hírnél.

A meghívókat már csütörtök este szétküldték, hiszen hétvégén már nehéz a szervezés és innen most senki sem hiányozhat. Az információ vadászat azonnal megkezdődtek, és aznap este genovai lakásomon már csörgött is a telefonom. Akkor még felkészületlenül ért ez a korai kérdezősködés, de a késobbi hatás kedvéért még biztosan tagadni kellett. Találgatások - gondoltuk, és nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget egy eltévedt újságcikknek a talányok özönében. A megkérdezett klubvezetés tagadott, én úgyszintén, így a rejtély fennmaradt, ki érkezik majd a Nyugatiba azon a bizonyos szerelvényen. Fontos ember lesz biztosan, hiszen a Westel egy egész oldalt foglalt magának a keddi Nemzeti Sport oldalain.
Jelen fontosságom teljes tudatában ültem már harminc perce kényelmes kabinomban, odakint a hidegben egy fiatalember elkeseredetten próbálta felragasztani a show utolsó kellékét - egy Genova-Budapest táblát, mintha egyenesen 1200 km távolságról érkeztem volna - vasúti kocsink oldalára, hogy végül elindulhassunk a várakozó tömeg felé. Minden ment a megbeszélt forgatókönyv szerint, még egy földrengés sem változtathatott volna a program menetén és szép komótosan begurultunk a Nyugatiba, pontosan a váróterem bejárata elé. Remegő lábakkal szálltam le, úgy látszik, van amire nem lehet eléggé felkészülni, és mint vizsgák előtt a tanterem felé, üveges tekintettel, fotósok százainak kereszttüzében léptem be a várócsarnokba. Itt lassan kezdett agyamba visszaszállni a vér, hiszen nemsokára meg kellett szólalnom. Az embernek vannak olyan pillanatai az életében, amit örömmel és büszkén kell megélni, bármilyen izgalom, idegeskedés volt előtte és talán jön következményként utána. Ezzel próbáltam magam meggyőzni és lassan érzékeltem, hogy értelmes mondatok hagyják el a számat. Arra, amiket először mondtam, egyáltalán nem emlékszem, talán nekem is meg kellene néznem az esti összefoglalókat.
Ezután Sugár Andrással lehúztuk a leplet saját óriási arcképemről. Meg kell állapítanom a kép egész jól sikerült, az előkészületek alatt nem voltam ebben olyan biztos, mikor 25 fokos medencében dideregve készítettük a felvételeket, a szám vacogott, minden kattintás között fél órát álltam a forró zuhany alatt és a végén az egész medencéből persze semmi sem látszik. De a lényeg a végeredmény, és én szentül hiszek ebben.
A jelszó VIP - Végre Itthon Pólózom. Miért pont a Dominóban? Rengeteg magyarázatot tudok. Abból indultam ki, hogy itthon, és a legjobb csapatban szeretnék játszani, és ezzel azonnal leszűkítettem a kört, két - három lehetőségre. Azzal a feltétellel tudtam csak hazaigazolni olasz klubomtól, ha távozásomat március 31-ig bejelentem. Ehhez, pedig szükség volt a Westel idejében felmerült igényeire, akik pont egy Benedeket kerestek, és én véletlenül tudtam is egyet.
Így született meg a megegyezés az elkövetkező három esztendore és csak az időhiány hozhatta úgy, hogy az aláírás valóban a sajtótájékoztatón született meg. Aztán az ilyenkor elengedhetetlen kézfogás, a szentesítés talán legfontosabb része, és pezsgő, remények, tervek, álmok, minden, ami a nagy jövobeli célok felé mutat.
Ezekről a célokról kérdeztek azután engem az újságírók, de ritkán kérdeznek nyilvánosan, inkább egyesével, négyszemközt szeretnek beszélgetni. Kezdeti izgalmam ekkorra már teljesen elmúlt, a kérdés - felelet játékban már otthonosabban mozgok, mint a felhajtás célpontjaként. Szívesen kérdeztem volna én arról a kérdezőket, meglepődtek-e, hogy ennyire titokban lehetett tartani ezt az eseményt egészen az utolsó pillanatig, de biztosan azt felelték volna, ők már régen tudták. Tegnap délután azonban nem az én feladatom volt kérdezni, és talán egyelőre ez még a helyes szereposztás. Félő, ha túl sokat érdeklődöm, a végén még rám ragad, hogy inkább már kérdezek, mint gólt lövök.
Pedig nem levezetni vállaltam ezt az új feladatot, hanem a csúcson maradni, és bátran szem előtt lenni. Kibújni a védelmet jelentő elzárt világból, szembenézni a kritikákkal, gúnyos, és rosszindulatú megjegyzésekkel. Miért ne lennének, mindig voltak, és amíg vannak féltékeny emberek, mindig is lesznek. De már megtanultam, nem lehet mindig mindenkinek tetszeni, és nyugodt szívvel lehet ellenségeket nem meghallani.
A későn érdeklődők aztán már a reptéren találtak, hiszen már így is igazolatlanul hiányoztam a Pro Recco hétfő délutáni edzéséről. Pár napig eltart még ez a hír, aztán jön majd egy másik, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Én holnaptól Olaszországban próbálom bebizonyítani, annak ellenére, hogy jövőre elmegyek klubomtól, a szívem egy kicsiny része májusig még az övék. Már megkértek arra, minél kevesebbet beszéljek távozásomról nyilvánosan, mert el szeretnék kerülni, hogy a fő kérdés mostantól az legyen, kit hoznak majd helyettem.
Mintha csak a tavalyi év bosszulná meg magát, amikor Jesus Rollan a szezon alatt tudta meg, bármilyen formában véd is, a következő évtől már nem ő lesz a csapat hálóore, mert a klub fiatalabb tehetséget vásárolt. Akkor egy éven keresztül ettől a hírtől zengett az uszoda, Jesus mégis a májusi BL-döntő hősévé vált és bebizonyította, mit jelent egy csapatért létezni.
Magyarországon, pedig a Domino folytatja a megkezdett utat, amit az őszi vereségek tapasztalataival a háta mögött jelölt ki magának a tavaszi folytatásra.
A cél, foggal - körömmel fennmaradni a világ tetején, ahová a jövo évtol majd én is velük készülök. Egy nagyon fontos dolgot szeretnék még itt megírni, talán a legfontosabbat. El szeretném kerülni azt a félreértést, hogy ez az oldal innentől kezdve valamiféle reklámot szolgáljon az én választásomnak. Ebben a cikkben személyes élményeimet próbáltam röviden elmesélni.

Benedek Tibor