Nyolc év után hazatér Benedek Tibor

2004. február 9. (vizipolo.hu)

1996-os Olaszországba távozását követően hazatért a magyar férfi vízilabdázás elmúlt 13 esztendejének meghatározó játékosa Benedek Tibor. Emblematikus figura. Ez nem nagy szó, tény. Halk szavú, hihetetlen munkabírású és kitartó. Megtanulta a vízilabdát és nem középiskolás fokon műveli. Első említésre méltó eredményét az 1989-es ifi Európa-bajnokságon érte el, amikor aranyérmes lett a magyar válogatott tagjaként. Ma már tudjuk, az csak az első lépés volt a felfelé vezető úton, amely a DOMINO csapatával folytatódhat tovább.A szerződés három évre szól és ezzel párhuzamosan a Westel a Nyugati pályaudvaron tartott sajtótájékoztatón bejelentette, újabb három évig támogatja a Domino-BHSE-ben folyó szakmai munkát és a csapat meghatározó játékosai is a Kőér utcában maradnak.

- Kávét?
- Köszönöm kérek. – mondja Benedek Tibor, miután lezser eleganciával megérkezik egy belvárosi kávéházba. Felcsillanó tekintetek felé, visszafogott mozdulatok és halvány mosoly az asztalnál ülőknek tőle.
- Ez már a lassan nyolc éve tartó olasz élet hatása?
- Nem. Úgy fél éve szoktam rá a kávéra.
- Más olasz szokások?
- Amiket itthonról vittem és megfelelnek az olasz életvitelnek, csak azok. Az olasz kajákat, a tésztát már itthon is szerettem. Nem mondom, hogy nem változtam, de ilyen szempontból nem annyira.
- Azért barátaid lettek?
- Persze. Például Massimiliano Ferretti. Három évig játszottam vele Rómában és most itt a Reccóban is. Ő valóban a barátom lett. Amikor a doppingügyem kirobbant és eltiltottak ő felhívott, de ugyanígy az olimpiai döntő vagy a vb-döntő előtt is telefonált. Barátok lettünk.
- Csak barátság van, harag nincs?
- Nincs. Na, ez például teljesen átalakult az évek során. Lehet, hogy egy-egy pillanatra elveszítem a fejem, de hamar elmúlik. Ez régebben nem így volt. Mostanában viszont már nem hagyom, hogy a haragom bármivel kapcsolatban irányítson.
- Mennyiben más ez a Benedek Tibor, aki itt ül velem szemben, mint az 1996-os „kiadás”?
- Más. Persze, hogy más. Eltelt nyolc év. Történtek dolgok és azok hatnak rám.
- Inkább mentálisan vagy más szempontból változtál?
- Hát… Mentálisan egyáltalán nem, fizikailag inkább. Most is megcsinálom, amit kell, de érzem, amikor csinálom. Viszont, amit esetleg erőben vesztettem azt az eltel éveknek és a tapasztalatnak köszönhetően, pótolni tudom. Meg azért, történtek velem dolgok. A sportban is és az életemben is. Nyertem ezt-azt, elváltam stb. Szóval más ez a Benedek Tibor.
- Célok tekintetében is?
- Nem. Céljaim ugyanúgy vannak! Ez semmit nem változott a nyolc év alatt. Kiléptem a magyar életből. Ez lehet, hogy most első hallásra nem egészen érthető, de én csak nyáron és karácsonykor voltam itthon. Kiléptem abból az életből, amiben benne van az egész éves küzdelem, az apróbb kudarcok, a rossz meccsek utáni kritikák és a –10 fok. Én csak melegben és az ünnepek alatt voltam itthon. Tehát nem is voltam itthon.
- Azért a dicséret is benne van.
- Jó, de most csak a rossz oldalát mondom. A nyár mindig könnyebb volt. Itt az ideje, hogy visszacsöppenjek a valóságba. Ide ebbe az országba. Itt van dolgom. Kellett néhány év, hogy erre rájöjjek. Lehet, hogy egyszer még visszamegyek Olaszországba, de most meg kell tudnom, itthon mit tudok, mert utána itt kell majd élnem. Látni akarom, mit tudok a vízilabdából és azon kívül idehaza.
- 10 éve nyertél az Újpesttel Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Ősztől abban a Dominóban játszol, amelyik idehaza mindent megnyert, de pont ez az eredmény – ma már persze Euroligának hívják - hiányzik a polcról. Össze lehet hasonlítani a két csapatot, tudva, hogy itt rajtad kívül még öt olimpiai bajnok játszik?
- Azért ott is volt négy-öt meghatározó játékos: Vincze Balázs, Dala Tomi, Mátéfalvy Csaba vagy a Bene Andris. Igaz, amikor nyertünk tizenhárman nyertünk, ha viszont kikaptunk négyen-öten kaptunk ki, mert azt hittük, ennyien is meg tudjuk nyerni a mérkőzést. Már akkor igazolódott egy egyszerű tétel, amit mégis nehéz megérteni, nevezetesen egy 13 fős csapat, nem véletlenül 13 fős csapat. Itt, a Dominóban is 13-an játszanak.
- Van valami rendkívüli oka annak, hogy a Dominót választottad?
- Olyan játékos kellett, akit el tudnak fogadni a többiek. Koromnál fogva szerintem mindannyian hallgatnak majd rám. A többieken, a csapaton jelenleg komoly eredménykényszer van, ami terheli a játékosokat. Engem is terhelne, ha itt lettem volna. Most azonban még kívülről látom, hogy egy nagyon komoly feladat előtt áll ez az együttes – már tavasszal is, gondolj csak az Euroliga-csoportra -, amit meg kell oldani. Van egy másik oldala is a hazatérésemnek. 32 éves elmúltam és egy új élethelyzetben vagyok. Nem Athénig, hanem a 2008-as nyári játékokig tervezek. Továbbra is válogatott szeretnék lenni, de 32 esztendősen nem lehet már csak úgy hazajárogatni. Itthon kell bizonyítani, hogy mindenki lássa, ami fontos. Nem úgy fogom fel a Dominóhoz szerződésemet, hogy most érkezett el a levezetés ideje. Ez nem a lezárás, hanem a folytatáshoz szükséges út. Igazából négyéves szerződést lett volna célszerű kötni, de valahogy így alakult. Nem is tudom, miért ragaszkodom ehhez a négyéves ciklushoz, mert eddig sehol sem jött be. Ahol ilyen szerződésem volt csak baj lett belőle. Az UTE csődbe ment, a Rómánál is anyagi gondok voltak. Lehet, hogy jobb is ez a három év.