Az itt megkezdett témát egy, „És mégis Föld Leány a Hold” tárgyú topikban folytattuk, ám annak egy része inkább ebbe illik.
Hozzászólásom témái:
a. A Hold spontán PÓLUS-KÖZELI kiszakadása (kiválása) modell ismertetése
b. Az árapály kezdeti formái (ilyen esetben)
c. A Holdnak a föld forgástengelyére gyakorolt stabilizációs hatása
d. Az élet kialakulása esetleges eltérő feltételei.
Ad. a. A Föld- Hold páros kialakulása és fejlődése e modell szerint 4 szakaszra bontható.
- Az 1. szakaszban a föld anyagának kiválasztódása történik: az olvadékból megszilárduló réteghatárok mentén az akkori nagyobb centrifugális gyorsulás (6 óra keringési idő) a hosszú felezési idejű izotópokban gazdagabb, könnyebb anyagokat a pólusok alá terelte. A globális hőáramlások lassan megszűntek, és megkezdődött a földbelső részleges „visszamelegedése”, a hidrosztatikust meghaladó kéreg alatti FESZÜLTSÉGEK HALMOZÓDÁSA.
- A 2. szakaszban, nagy valószínűséggel közel pólusirányban megtörtént a HOLD(ak?) KISZAKADÁSA. A Hold egy kb. 34000 km pálya mentén, és hát nem az egyenlítő, hanem a PÓLUSOK KÖRÜL kezdte meg a keringését. A föld forgástengelye és ideje így kezdetben semmit nem változott. A hold pályára emelését (1-2,0e30J) teljes egészében a jelzett belső folyamatok fedezték.
- A 3. ütem kezdetén, a föld gyorsabb ütemű lehűlésének, és nem utolsósorban az ismétlődő, de már kisebb kitörések eredményeképpen kialakulhattak az atmoszféra és a tengerek. A még nagyon intenzív árapály jelenségek hatására a hold megkezdte ekliptika síkja mentén, alig változó magasságú, viszonylag gyors eltávolodását (384000 km): a keringési síkja emiatt mára 85 fokkal megváltozott! De hajlította maga után a föld forgástengelyét (0-ról 23,5 fok ) is, miközben annak forgása lassult, és kialakultak az évszakok
- Az 1-3 szakaszban az impulzusmomentumok koordináta vetületeinek egyenlege (a 108 hozzászóláshoz hasonló számítással) ellenőrizve lett, és 10%-on belüli egyezés adódott a hold és a föld impulzusmomentumainak ekliptika síkú, és arra merőleges összetevőire (lásd hivatkozott topik, 12,13 hozzászólások). Az olyan számítások, amelyek a kezdeti állapotot azonos irányú, az ekliptika síkjára merőleges impulzus momentumokkal (IM) feltételezik, nem lehetnek eredményesek, muszáj bevezetni egy "üstököst".
- A tengerek és az atmoszféra hozzájárultak a 4. szakasz, az élet keletkezéséhez, és fenntartásához.
Ad. b.A hold pólus körüli keringése kezdetben nagyon intenzív árapály jelenséget hozott létre. A hold keringésének impulzus momentuma az ekliptika síkjába esett, a földdé pedig arra merőleges volt. Az árapályról szóló forrásokban nem találtam az eltérő síkú áramlásokra vonatkozó adatokat, így improvizálok. Ahogy a Hold a pólus felett, az egyenlítő csak metsző ívvel forgott, nem globális, földkörüli áramlatot okozott, hanem „szörnyű” örvényeket (szkülla és kharibdisz) a földhöz közeli, és azzal átlósan szemközti oldalon, amelyek az őstengert teljes mélységében felkavarták. A gyorsabb keringés, forgás, és a kisebb távolság miatt az árapály jelenségek több ezerszer meghaladták a jelenlegit, nemcsak a vizek, hanem a kéreg alakját is erősen befolyásolva, ahogyan erről a topikban már volt szó.
Ad.c Az ismertetett modellben a hold nem csak, hogy stabilizálta a föld forgástengelyét, hanem az árapályon keresztül alakította is azt, ahogyan ezt a hivatkozott számítások igazolják. A Mars kis holdjai nem okozhattak ilyen eltérést. A Vénus retrográd forgása, az Uránusz és a többi bolygó nagy pályaszög eltérései is azt bizonyítják, hogy a holddal nem stabilizált bolygók forgástengelye instabil. A bolygók belsejében ugyanis az anyagtömegek átrendeződése a mai napig tart. Van ilyen elmélet, magyar tudósé: Barta Györgyé. Ő a földmágnesesség változását vizsgálta (a föld mágneses pólusa 450 km-re van a geometrai középponttól), de aminek ilyen hatása is lehet. Így a topik elején felvetett állítás (hogy a hold stabilizálta a föld forgástengelyét) ezzel igazolható.
Ad d. A tengerek és az atmoszféra a 3. ütemben széles sávú változásokon ment keresztül, amelynek egy pontján kedvező körülmények alakultak ki a 4. szakasz, az élet keletkezéséhez.
- Egy olyan hőfok-rétegződésű tenger, amelynek alján +5 oC, a tetején meg 50 oC a hőmérséklet, az élet keletkezésre esetleg kisebb esélyt adhatott. A pólusirányú keringésnél viszont az atmoszféra és a tenger hőmérséklete az örvénylés miatt egész tömegében, sokkal melegebb volt. Gondolhatunk a mostani tengeráramlások élénkítő hatására.
- Nemcsak a víz, a szárazulatok hőmérséklete is egyenletesebb volt, évszakok még nem voltak.
- A vulkáni tevékenység nagyobb volt, a közeli hold hosszú ideig még, rendszeresen „felszaggathatta” a föld kérgét.
Mindez azonban csak az élet keletkezéséig lehetett hasznos. A fenntartásához talán jobb, hogy a hold eltávolodott, és a föld forgássíkja emiatt megdőlt, s így létrejöhetett az évszakok változása. Mindennek kellett, hogy szerepe legyen az élet kialakulásában.
A modell kialakításának más lépései és következményei a hivatkozott topikban megtalálhatók. Kérnélek Titeket, hogy hozzászólásotokkal segítsetek, mert a modellt nem megvédeni, hanem azok alapján, veletek együtt jobbítani szeretném.
