Semmiképpen sem álbékességről beszélek. Azért is hangsúlyozom azt a véleményemet, hogy a megbékéléshez alázattal és elszánással kell hozzáállni.
-alázat: nem az én igazságom a fontos
-elszánás: hallottam a parancsot, minden erőmmel és minden eszközzel végrehajtom. Akár az én igazságom árán is. Mint egy katona, az élete árán is. Egyébként is, mit ér az én igazságom, ha megosztást és botránkozást eredményez? Nem többet ér-e a Felkent, mint hogy a fejemet simogassák: Jól van Ödi, igazad van? Lenne-e üdvössége bármelyikünknek, ha a Felkent a saját igazságát kereste volna? Bizony, igazságtalanul halt meg, csak azért, hogy az igazságtalanokat összebékéltesse Istennel. Ha valaki nem ilyen, akkor mitől krisztusi (keresztény)?
Köszi a kérdést, elmondhattam ami a begyemet nyomta már régóta.
Lefexem, aludj Te is gyorsan és sokat!
üdv:Ödönke, a békátlan