Azért kíváncsi vagyok, hogy a megbékélési próbálkozás mennyire volt elszánt. Ugyanis a Felkent parancsa békétlenség esetére, hogy menj és békülj meg. Nem az, hogy hajtsd ki a másikból a te igazadat. A mi saját igazságunk csak olyan, mint egy piszkos ruha, aminek egyetlen előnye, hogy legalább nem vagyunk pucérak. Még sosem láttam olyan megbékélési kísérletet, ami nem a saját igazság kisajtolására ment volna. Sosem láttam még olyan békülési kísérletet (legalábbis komoly embertől), ami a saját hibának a bocsánatkérésével kezdődött volna. Vagy legalábbis a minden áron való megbocsátás szándékával. Pedig nem a saját igazság keresése a parancs, hanem a „békélj meg vele”. Ebben az Igében (Mát 5/23-24) nincs szó arról, hogy kinek van igaza. Nem gondolkodtatok még ezen?
üdv:b