"Van aki emlékszik a sérelmekre, van aki nem, és van akinek soha nem is voltak sérelmei."

És van olyan, akinek voltak sérelmei, de az azokon való rágódás helyett inkább megbocsátott annak, aki a sérelmet okozta. Ha folyton a sérelmeket tartuk szem előtt, akkor ahhoz kötözzük magunkat. Ha folyton csak arra várunk, hogy kérjen már bocsánatot az, aki megbántott, akkor nem tudunk kimászni abból a gödörből, amibe belelöktek. Ebbe akár bele is lehet dilizni, de mindenképpen elvágjuk magunkat az áldásoktól, Isten szeretetétől. A megkeseredett ember csak a sérelmeire tud koncentrálni és nem tud megszabadulni ebből a helyzetből, amíg csak ezen jár az esze. A megbocsátás néha nehéz, de súlyoktól szabadít meg. Vannak dolgok, amiket az igazságos ítélőre kell hagyni és nem kell mindenáron megoldani őket, pláne, ha megpróbáltuk, de valami/valaki miatt nem sikerült.

A történetedhez: szerintem jogos, hogy kapásból nem nem engedték be, előbb a pásztorral kell rendezni a viszonyát, ill. a helyzetét, pláne, ha ilyen Hgy-n való megbotránkozás miatt ment el. VM valószínűleg beengedte volna. SzZ is beengedte azt aki valamikor elment, de ELŐRE közölte vele, hogy szeretne részt venni az istentiszteleten.

Egyébként üdvözöllek, minden bizonnyal találkoztunk már...
Üdv.:Colour9