Magyari Zoltán

Nincs többé egészség!

A gyógyszergyárak és az orvosok rendszeresen új betegségeket fedeznek fel. A korgó gyomor, a szexuális érdeklődés hiánya, a menopauza inkább normális jelenségeknek tekinthetők. Marketing eszközökkel azonban lehet mást is sugallni. Egészséges emberek is hozzájárulnak a gyógyszeripari termelés növekedéséhez.

Ez a bevezető rész adja meg a Der Spiegel 2003. augusztus 11-i számában megjelent, Erfundene Krankheiten (kitalált betegségek) című tanulmány alaphangját. A cikket a Dr. Rath Foundation jegyzi, amely alapítvány a krédójában foglaltaknak megfelelően az egészségért, a békéért és a társadalmi igazságosságért száll síkra. Belátható időn belül tehát nem marad munka nélkül, csak győzze. Internetes fejlécükön elgondolkoztató kérdést tesznek fel: miért csak az emberek kapnak szívrohamot, az állatok miért nem?

A bevezetőben leírt súlyos szavakkal jellemzett helyzettel nekünk is szembesülnünk kell, ez nemcsak német, sőt nemcsak nyugat-európai (euroatlanti?) probléma. Talán a folyamat kevésbé feltűnő, tekintettel arra, hogy sokkal több beteg emberrel léptünk be 13 évvel ezelőtt a demokráciák közé, mint amennyi a demokratikus államok közösségét jellemezte. Mindennapi tapasztalat, hogy nemcsak a gyógyszerválaszték nőtt meg a már ismert terápiás területeken, hanem új területek új gyógyszereivel is bővültünk, nem beszélve a hihetetlenül gyorsan terjedő gyógyhatású készítményekről, táplálék-kiegészítőkről. Azt már eddig is tudtuk, hogy az ún. fenntartható fejlődésnek ára van, mint pl. az egyre súlyosbodó környezetszennyezés, azonban azt is látnunk kell, hogy az egészségünk is benne van az árban.

A továbbiakban a tanulmányban foglaltakat ismertetem. Fel kell hívni a figyelmet azonban arra, hogy az eredeti cikk tele van hivatkozásokkal, a források megnevezésével: főleg német személyek, cégek, cégcsoportok, újságok, tudományos és nem tudományos társaságok nevével. Mivel ezek a nevek valószínűleg érdektelenek a magyar olvasó számára, az ismertetésben nem szerepelnek.

Történelmi példa van arra, hogyan lehet egészséges embereket beteggé tenni. A huszadik század húszas éveiben Dr. Knock francia orvos módszerét nyilván sokan tanulmányozták. Az orvos jelszava a következő volt: „Minden egészséges ember beteg, csak még nem tud róla.”

Nem áldásos tevékenységét egy hegyi faluban kezdte el, ahol egészséges emberek éltek. Az öreg doktor, akitől a praxist örökölte így fogadta: a lehető legjobb helyre jött, kiváló páciensek laknak erre, békében fogják hagyni. Doktor Knocknak azonban ez a helyzet nem tetszett. Azon kezdte törni a fejét, hogyan gyakorolhatja szakmáját egészséges embereken. Mit írjon nekik elő? Rábeszélte a tanítót arra, hogy tartson előadásokat a lakosoknak a mikroorganizmusok veszélyeiről. Ezután behívatta őket egy ingyenes konzultációra, és megvizsgálta őket, tényleg egészségesek-e. Közben elmesélte, hogy az utóbbi években sokféle betegség terjedt el az egyébként olyan egészséges környezetben is, mint ez a falu. A váróterem megtelt. Knock különféle betegség tüneteket fedezett fel, és a naiv embereket rábeszélte arra, hogy állandó orvosi felügyeletre van szükségük. Többeket ágyba parancsolt, és csak vizet engedélyezett nekik. Rövidesen a faluból egy nagy kórház lett, a gyógyszerész és a kocsmáros is meggazdagodott. Ugyanis a korcsmában rendezték be a sürgősségi kórházat. Doktor Knock büszkén nézett körül, amikor 250 betegszobában egyszerre 250 beteget hőmérőzhetett.

1923-ban egy párizsi színházban háromfelvonásos színdarabot tűztek műsorra amely az alábbi címet viselte: „Knock, avagy az orvoslás diadala ”. A darabnak olyan nagy sikere volt, hogy ezt a témát később több változatban megfilmesítették. Doktor Knock ma is él és hat. Gyógyászati módszere az élet szerves részévé vált.

Az utóbbi években háború indult az egészség és az egészséges emberek ellen. A gyógyszeripar úgy akarja eddigi fejlődési ütemét fenntartani, hogy minden embert betegnek tekint. A globális gyógyszergyárak – összefogva az orvosok nemzetközi szervezeteivel – újra meghatározták az egészség fogalmát. Mindazon természetes változást, ami életünk folyamán elér bennünket, górcső alá vették, és ha csak egy icipici eltérést találtak a teljesen normálistól, azt betegségnek kiáltották ki. A gyógyszergyárak befolyásuk alá vonják a kórházakat, klinikákat, hogy minél nagyobb legyen a piacuk. Nem nehéz felfedezni a hazai kórház privatizáció mögött rejlő hátsó gondolatokat.

Az újonnan felfedezett betegségeket gyakran szindrómának nevezik. A „Sisi szindrómát” a hajdan élt Erzsébet osztrák császárnéról, magyar királynéról nevezték el, úgy gondolván, hogy ő tipikusan ezt a betegséget testesítette meg. Az elnevezést 1998-ban egy PR (public relation) cég találta ki. A betegség depressziós tünetekkel jár, és pszichotropikus gyógyszerekkel kezelhető. A médiumok szerint – melyek közlik a tüneteket is – kb. hárommillió német szenved ebben a kórban. A panaszokról kézikönyvet állítottak össze. A Sisi-szindrómát részlegesen depressziós állapotnak tüntetik fel, de ezt az orvosok még nem mindenben helyeslik.

Több millió középkorú férfi szenved az „idősödő férfi szindrómában”, vagyis elérte a férfi menopauzát. A betegség kitalálói nagy arányú offenzívába kezdtek. Több intézet, PR cég, reklámügynökség segített elterjeszteni azt a nézetet, hogy a férfi menopauza komoly betegség. Ez a szindróma a korosodás jele. A kétféle hormonális gyógyszert óriási kampányt követően sajtó tájékoztatón is ismertették 2003 tavaszán. A gyógyszergyárak szerint a 60 évet elért férfiak 20%-ának vannak olyan tünetei, amely tesztoszteron hiányára utal. Itt kell megjegyezni, hogy hasonló témában nálunk is megjelentek óriás plakátok telefonszámmal, de konkrét termék megnevezés nélkül. A „terápia előtt” és „terápia után” típusú fényképekhez szöveg is tartozott. Ez a hatásvadász reklámkampány mindenesetre ízelítőt adott abból, ami tőlünk nyugatra történik, és amiről ez a cikk is szól.

Az orvosi diagnosztika nagy arányú fejlődése is hozzájárult ahhoz, hogy új betegségeket lehessen kimutatni. Elterjedt vélemény, hogy minden betegségre van orvosság, és minden gyógyszerhez kell legyen betegség. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, fel kellett találni a „betegségkereskedést”. A betegségek kitalálói sok pénzt keresnek egészséges embereken, ha rá tudják őket beszélni arra, hogy betegek. Társadalmi problémákat, hobbi szintű szenvedélyeket, eltitkolt depressziós tüneteket, menopauzát, érzékeny beleket stb. lehet úgy beállítani, mint eddig nem kezelt panaszokat, rendellenességeket.

Sokszor az orvos-specialisták nemcsak a gyógyszergyártókkal, hanem a páciensekkel is együttműködnek a médiakampány fenntartásában. A kampányban részt vesznek az orvosi szakfolyóiratok is. Jellemző megállapításuk pl. „a 45 éven felüliek kétharmada könnyen kaphat szívrohamot”. Megállapítják, hogy több mint hárommillió német állampolgár szenved „krónikus kimerültség szindrómában”. A helyes táplálkozással foglalkozó szervezet pedig kijelenti, hogy Németországban mindenki vitaminhiányban szenved.

Egy professzor és egy PR cég szerint minden ötödik apa találkozott már a „ketrecbe zárt tigris szindrómával”. A szindróma jellegzetes tünete, hogy a benne szenvedő elveszíti a tisztánlátását, állandóan veszekszik, úgy viselkedik, mint egy ketrecbe zárt tigris. A professzor pszichotronikus gyógyszerei azonban segítenek a bajon, az agy visszanyeri egyensúlyát.

A népesség 51%-a szenved életminőség-csökkenést eredményező tünetektől, mint pl. a gyomorégés. Egy klinika becslése szerint 822595 ember izzad túlságosan, mely tünet szintén orvosi felügyeletet igényel. Természetesen minderre van orvosság.

Mallorca szigetén találták fel a szabadidő betegséget, amiben azok szenvednek, akik képtelenek relaxálni, és semmittevéssel tölteni az idejüket. Hiába a gyönyörű táj, ők mégis „paradicsomi depresszió” hangzatos címre hallgató betegségben szenvednek. Tünetei: fáradtság, fejfájás, végtagfájás. Egy Spanyolországban élő orvos szerint ezeknek a betegeknek pszichoterápiára van szükségük.

A női magazinok arra bíztatják az olvasóikat, hogy nőgyógyászati felügyelet alatt éljenek fiatal koruktól egészen idős korukig. A fiatal leányok minden találka előtt kérjenek tanácsot, mivel a szexuális élet fizikai panaszokkal van tele. A kismamák 72,2%-ánál lelhető fel terhességi kockázat. Érdekes módon a kockázatok száma a nőgyógyászok számával együtt növekszik. Kitalálták a „premenstruális szindrómát” ami ellen a havi periódus előtti napokban ösztrogén tartalmú gyógyszereket ajánlanak. Ezt minden negyedik 40 év feletti nő szedi, pedig ennek szükségességét tudományosan nem támasztották alá.

Ha egy betegség széles körben elterjedt, a páciensek és az egészségbiztosítók zokszó nélkül fizetnek a gyógyszerekért és a terápiáért. Az egészségügyi rendszer folyamatban lévő reformja sem lép fel a kitalált betegségekkel szemben, pedig aláássák a szociális biztonságot, nem védik a becsapható embereket, a receptért fizetőket. Az egészségügyi rendszert növekvő költségek terhelik, míg a gyógyszeripar nagy üzletet csinál. 2002-ben, a pénzügyi válság évében a gyógyszeripar 13%-os nyereséget tett zsebre. Itt kell megjegyezni, hogy nálunk az egészségügyi rendszer működtetése kapcsán ez a probléma a nyilvánosság előtt még nem jelent meg. Nem zárható ki azonban az, hogy a háttérben folyó tárgyalások témái között már szerepelt.

A nagy gyógyszergyárak többet költenek marketingre, mint kutatásra. Ausztráliai példa az anti-depressziós Auroix, amit az ijedtség, visszahúzódás tünetekkel jelentkező társadalmi fóbia elleni gyógyszerként reklámoznak. Van olyan vélemény, hogy ezen tünetekkel több mint egymillió ausztráliai rendelkezik. Ők viselkedésterápiára és gyógyszeres kezelésre szorulnak. Ez a fóbia a valóságban jóval ritkábban fordul elő, mint ahány emberrel ezt el akarják hitetni.

Ha az összes statisztikát figyelembe vesszük, kiderül, hogy mindegyikünk legalább 20 betegségben szenved. Ez természetesen túlzás. Számos orvost azonban zavar a betegségek növekvő számának trendje. Vannak viszont professzorok a német egyetemeken, akik a gyógyszergyárak szolgálatába szegődnek, hogy az emberek véleményét a nekik megfelelő módon formálják. Ezeket az embereket gúnyosan „bérelt szájak”-nak nevezik. Akár 3000-4000 eurót is kaphatnak egy-egy előadásért, vagy azért, hogy sajtó tájékoztató útján győzzenek meg embereket betegségekről és gyógyszerekről. Ma már nem létezhet tudományos konferencia gyógyszergyárak pénzügyi támogatása nélkül. A tudományos kutatás ázsiója csökken.

PR vállalkozások adatokat gyűjtenek a népesség egészségügyi állapotáról. Ezeket a mintavételi adatokat extrapolálják a teljes népességre. Így egy-egy betegség előfordulása sokszor véletlen becslésen alapul.

Egy német pszichológus kiderítette, hogy egy meghatározott területen csaknem egymillió gyerek szenved egy pszichiátriai betegségben. A betegségnek az „ADHS szindróma” nevet adta. (Attention Deficit Hyperactivity Syndrome magyarul Figyelem Hiányos Túlmozgékonyság.) A pszichológus nem tudta megállapítását számokkal alátámasztani. Egy szakmai folyóirat szerint nincs túl sok izgő-mozgó gyerek, viszont kétmillió felnőtt tekinthető már-már kórosan túl aktívnak. Egy gyógyszereket reklámozó cég mesét írt Hippihop, a polip címmel. A mesebeli polip egy nagyon mozgékony állat, amely „egyszerre van több helyen”, és emiatt kellemetlen kimenetelű kalandokba bonyolódik. Szerencsére Teknőc Doktor tudja a megoldást, ami egy kis fehér tabletta.

A kozmetikai sebészet is tartalmaz újdonságokat. Szélhámosság-gyanús gyógymód a vaginát fiatalító lézer. Németországi és ausztriai klinikák hirdették meg ezt az eljárást, amely véleményük szerint képes jelentősen fokozni a szexuális életet, visszaadva a fiatalkor élményét. A kérdésekre azonban sokszor homályos válaszok érkeztek.

Egy ausztrál kritikus a betegségkereskedelem öt válfaját írja le.

ˇ Természetes életfunkciókat orvosi esetnek adnak el. Ide sorolja pl. azt az esetet, amikor egy PR-cég hajhullás elleni kampányt indított, mivel ez minden harmadik férfinál előfordul. A kampány annyira hatásos volt, hogy még pánikreakciókat is kiváltott, pl. valaki félt, hogy emiatt nem kap meg egy állást.

ˇ Gyakran előforduló tüneteket betegségnek adnak el. Ilyen tünet pl. az impotencia, amely megdöbbentő méreteket öltött a Viagra bevezetése óta.

ˇ Személyes és társadalmi problémákat adnak el orvosi esetként. Sajnos jól állunk olyan elméletekből, mely szerint nincs egészséges ember. Nagy a veszélye annak, hogy a pszichiátriai gyógyszerek az egészséges emberből beteget csinálnak.

ˇ Kockázatokat adnak el betegségnek. A kockázati tényezőkkel történő bűvészkedés felgyorsult az utóbbi években a genetikai eredményekre való hivatkozással. Mintha a gének maguk jelentenék a betegségek bekövetkezésének növekvő valószínűségét. Lehet, hogy valamiféle betegséggének lesznek felelősek a társadalmilag elfogadhatatlan viselkedésért. Meg kell jegyezni, hogy a gyógyszergyáraknak érdekében áll ezen a területen a ködösítés, hiszen a létük foroghat veszélyben.

ˇ Enyhe szimptómákat számos betegség előjelének állítanak be, így pl. a bélműködéssel kapcsolatos normális jelenségeket. A különösen asszonyoknál fellépő panaszok pszichoszomatikus jellegűek.

A gyógyszer iránti érdeklődés felkeltéséhez szükséges, hogy piacra dobják. Addig a gyógyszerrel foglalkozó cégek munkáját titok övezi. Bizalmas anyagokat ritkán hoznak nyilvánosságra. Egy angol orvosi folyóirat azonban kivételt tett. Egy PR-cég gyógyászati oktatáshoz tervezett programot, amelynek az volt a célja, hogy a belek érzékenységét gyakori és súlyos betegségnek tüntesse fel. Így akarták támogatni egy ausztrál cég által piacra dobott gyógyszert, az Alosetront. A PR-cég nagyszabású marketing akciót indított el. Több újságban hirdettek, több véleményformálásra alkalmas interjút közöltek. Különböző orvosi szervezetek, gyógyszerészek, nővérek, páciensek véleményét közölték, hogy bebizonyítsák az „érzékeny belek szindróma” valóban klinikai eset.

Akad néhány pszichiáter, aki nagy képzelőerőről tesz tanúbizonyságot, ha új betegséget kell kitalálni. Így született meg az új mentális betegségek csoportja. Divatos lett a „premenstruális dysphoria”. A növekvő panaszok hatására egyre több pszichotropikus gyógyszer fogy. Ezen a területen verseny folyik a nőgyógyászok és a pszichiáterek között. A nőgyógyászok a hormonális gyógyszereket ajánlják, míg a pszichiáterek a pszichotropikus szereket. Ez utóbbiaknak, úgy tűnik, jobb a gyógyszergyári kapcsolatuk. Egy svájci pszichiáter szerint azonban az új mentális betegségek a normális életben előforduló változások közé tartoznak. Ilyen jelenség pl. a teljesen hétköznapi bánat, szomorúság. A pszichiáterek antiszociális személyiségekről, alkalmazkodási rendellenességekről beszélnek, ami szerintük kóros állapot. Az SSRI-nek nevezett serotonin tartalmú gyógyszer kombinációk alkalmasak a szomorúság, aggódás, feloldására. Ilyen pl. a Prozac (Fluctin) kapszula. Az SSRI hatásának tulajdonítanak azonban az utóbbi években megjelent egyes rendellenességeket, mint pl. szorongás, pánik, kényszerképzet. Az SSRI és a hasonló anyagok több szempontból is megváltoztatják az emberi viselkedést. 2000 elején 27 különféle anyag felhasználásával folytak ipari fejlesztések az aggódásos rendellenességek elleni küzdelemhez. A mentális betegségek sok szimptómájának leírása annyira ködös, hogy bárki rámondhatja: Egek, ez én vagyok. A lakosság 58%-a szenved egy időben valamiféle személyiségi zavarban. A mentális betegség normális állapot.

Egészségünk egyik meghatározójává vált a koleszterinszint. A koleszterin felső határértéket úgy határozták meg, hogy a népesség kisebb hányada rendelkezik normális, nagyobb hányada abnormális értékkel. Németországban teljesen normális állapot, ha valakinek a koleszterinszintje abnormális. A vizsgált személyek 75%-ánál tapasztaltak emelkedő koleszterinszintet. Bajorországban 100 ezer emberen végeztek mérést, és azt tapasztalták, hogy az átlagos koleszterintartalom 260 milligramm egy deciliter vérben mérve, ezzel szemben 13 orvos professzor által kidolgozott és elfogadtatott felső határérték 200 milligramm. Itt kell megjegyezni, hogy nálunk más mértékegység (millimol per liter) is használatos. A számítógépes feldolgozás intervallumot kezel. Mind az alsó, mind a felső értékhatár időről időre változik.

Különböző orvosi szervezetek – mint pl. a magas vérnyomás megszüntetése céljából alakult liga – harcolnak azért, hogy minden egyes orvoshoz forduló személy koleszterinszintjét mérjék meg. Egyes orvosoknak, orvos csoportoknak így állandó elfoglaltságuk lesz, és sok pénzt kereshetnek. A kardiológusok egyesülete és több gyógyszergyár küzd azért, hogy szövetségi szintű kezdeményezésnek tekintsék a koleszterinszint mérését. Érveik a következők. „30 év felett mindenkinek ismernie kell a koleszterinszintjét, és azt kétévenként újra meg kell méretnie.” „Az emelkedő koleszterinszint jelenti a szív és érrendszeri betegségek legnagyobb kockázatát.” Egy gyógyszerész folyóirat szerint: a koleszterin az egészség időzített bombája. Az egészségügyi kezdeményezés eredményezte, hogy 2001-ben több mint egymillió német mérette meg a koleszterinszintjét. Több mint a felénél magasabb értéket mértek 200-nál. Egy gyógyszergyár milliárd nagyságrendű eurót nyert azon, hogy piacra dobta a koleszterinszintet csökkentő gyógyszerét.

Fokozott figyelem övezi az étkezés és a koleszterinszint kapcsolatát. Sokan az idő előtti, szívroham okozta haláltól félnek, ha meghallják azt a szót, hogy koleszterin. Kétszer is meggondolják, hogy egyenek-e reggelire tojást és vajas pirítóst.

Nem megalapozott az a vélekedés, hogy az orvostudomány teljes körűen elfogadja a koleszterinelméletet. Sok orvos kételkedik abban, hogy a szívroham fő okozója a koleszterin. Egy szívspecialista egyenesen koleszterin hisztériáról beszél, mert – mint mondja – lehet, hogy egy tanulmány életmentőnek tartja a koleszterincsökkentést, de van tíz másik, amely szerint a halálozás növekedéséért a zsír a felelős. Egy amerikai professzor úgy vélekedik, hogy agymosás folyik, méghozzá azért, hogy az emberek azt higgyék, minél alacsonyabb a koleszterinszintjük, annál egészségesebbek, és annál tovább fognak élni. Ez azonban messze jár az igazságtól. Egy gyakorló szívspecialista azt tapasztalta, hogy idős aszszony betege hirtelen jelentős mértékben lefogyott, szervezete is leromlott, amikor megpróbálta csökkenteni koleszterin és vércukor szintjét. Azt tanácsolta neki, hogy mindenféle gyógyszer szedést hagyjon abba, és egyen mindent amit kíván. Az asszony hat hónap alatt visszanyerte eredeti súlyát és ismét életvidám lett.

Egy osztrák humorista szerint a diagnózis a leggyakoribb betegség. Ha idős korban a koleszterin szint megfelelő, akkor sem lehet megnyugodni, mert van másik veszély, a csontritkulás (osteoporosis). Elterjedt az a nézet, hogy a csontok sűrűsége a kor előre haladtával csökken, a törés előbb-utóbb bekövetkezik. Azonban egy össz-szövetségi statisztika szerint 1995-ben csak a 74 év felettiek 1,2%-a szenvedett nyaktörést.

Több ország statisztikája sem volt elég a gyógyszergyáraknak arra, hogy betegséget definiáljanak. Megbízták a WHO-t (World Health Organisation, magyarul: Világ Egészségügyi Szervezet), hogy határozza meg a csontritkulás betegséget, vagyis a csont tömegének csökkenését a kor előrehaladtával. Céljuk az volt, hogy a népesség felét, a 40 év felettieket gyógyszerrel láthassák el. Ehhez szükség volt egy ravasz mérési módszerre is. Az eredmény kiszámolását számítógépre bízták. Összehasonlító adat a 30 éves egészséges ember csontsűrűsége lett. Ez az eljárás minden idős embernél csontritkulást állapított meg. A WHO pedig mesterségesen kialakított szinteket határozott meg, mondván, innentől kezdve betegségről beszélhetünk. Az össz-szövetségi német orvosi bizottság kérte a WHO-t, mondja meg, mire alapozza döntését, de az sem a források, sem a személyek nevét nem volt hajlandó közölni. A WHO-definíciók lehetővé tették, hogy a gyógyszergyárak milliárd dollár nagyságrendű üzlethez jussanak.

Egy svédországi tanulmány szerint viszont a 70 és 79 év közötti asszonyok 31%-a szenved csontritkulásban, bár még sohasem törte el egy csontját sem. Német, amerikai és svéd tanulmányok készültek – egymástól függetlenül -, melyek szerint a panaszmentes személyeknek nincs szüksége csontsűrűség-mérésre. Ennek ellenkezőjét eddig még senki sem tudta dokumentálni. Németországban az egészséges emberek csontsűrűség-mérését az egészségbiztosítók nem támogatják.

15 filozófusból, orvosból és tudósból álló elit csoport vizsgálta az orvoslás és az élet kapcsolatának megatrendjét. Megállapították, hogy a diagnosztika bővülése magával hozta a rendellenességek tárházának bővülését. Számosságuk is növekszik, ahogy egyre több emberhez jutnak el a vizsgálati módszerek. Egy angol orvostörténész szerint napjaink azon jelensége, hogy az orvoslás áthatja az egész életet, strukturális problémát okozott a nyugati egészségügyi rendszerekben, mivel a lehető legjobb orvosi ellátás ezen társadalmak alapvető jogai közé tartozik.

Az orvosok hajlamosak arra, hogy azt higgyék, mindenkinek van valami baja, és mindenki és minden baj kezelhető. Óriási nyomást gyakorolnak az orvosok, a média, az agresszív hirdetési kampányok az emberekre, hogy diagnosztizáltassák és kezeltessék betegségeiket. A német pszichiáterek társasága szerint az állampolgárok alig 3%-a megy csak akkor orvoshoz, ha beteg. Ezek nyílván orvosfóbiában szenvednek."