Na ja, de mi emberek mindig ilyenek voltunk, és mindig is ilyenek leszünk - legalábbis "I" nélkül. Ezért is szomorúak ezek a sztorik, mert azt mutatják, hogy a kereszténység meg "I" valahol a prioritási lista végén kullognak. A dobogós helyeken a vélt és valós sérelmek, az azokért lobogó harag és bosszúvágy, a bizonyítási kényszer meg a nagyravágyás tanyázik. (Ez négy. Akkor valahol holtverseny van.)