Math2, olyan nincsen, hogy egy létező empírikus-e, vagy sem. Az 'empírikus' a megismerésnek, a szemléletalkotásnak egy módszerbeli jellemzője, nem pedig egy létező lehetséges minősége.

"tulajdonkeppen te is. hiszen vegig megprobaltal logikusan vitatkozni. meg most is."

Tulajdonképpen nem, én nem. Még mindig: egy fogalmi, szemléleti vagy kommunikációs eszköz elfogadása és használata nem egyenlő annak kizárólagosságába vetett hittel, vagy a kommunikációs kizárólagosság megkövetelésével.

Nem, a vallások nem foglalkoznak Isten létének ésszerű igazolásával, még ha "lelkiismeretfurdalásuk van", akkor sem. Vallásos tekintetben ugyanis Isten létének igazoltsága nem empírikus, és nem logikai. A "van-e Isten" filozófiailag értelmezhető kérdés. Ha egy szerzetes vagy egy püspök foglalkozik vele, akkor is filozófiát csinál, nem pedig hitbéli igazolást.

A pap "hallgatólagosan feltételezi". Igen. Így is lehet fogalmazni. A hittérítő lehet, hogy néha kimondja, de mondom: ez kimondottan csak akkor jön elő, ha a logikus-empirikus alapú ésszerűség fogalmi kontextusába próbáljuk erőltetni ezt a kérdést. Ha egy hittérítő azon vitatkozik valakivel, hogy van-e Isten, akkor ő maga is beleesett ebbe a hibába.

"Van Isten", "nincs Isten". Ha itt a létige alatt a tárgyi létezést értjük, akkor ezen kijelentések teljességgel értelmetlenek. Ha pedig a transzcendens létet értjük alatta, akkor meg nagyon furcsák. Ha azt mondom, hogy "nincs transzcendens alapvetője a mindenségnek", ez kábé olyan, mintha azt mondanám, hogy "nincs tér", vagy "nincs idő". Ez nem empírikus kérdés. A tér és az idő egy szemléleti kontextust, szemléleti vázat adnak, amiben értelmezni lehet bizonyos dolgokat. Ezek csak elnevezések, fogalmi absztrakciók, amiket a létélményünkre építünk. Azokra az állításokra, amelyekben bizonyos szemléleti kereteket adunk, így felállítva egy szemléleti rendszer alapjait, nem mondhatjuk, hogy hamisak, vagy igazak. Az, hogy "van Isten" nagyon fura egy hitbéli állítás. Elhiszem, hogy sokan csak így tudnak hangot adni hitüknek, de azért ez mégiscsak egy nagyon óvodás szintje a nyelviségnek. Akkor már jobb, ha azt mondom, hogy "hiszek Istenben", mert ez tágabban értelmezhető, és sejthető, hogy valami olyasmit akar kifejezni, hogy az illetőnek fontos, hogy evilági életét a lét transzcendens természetének megfelelő módon alakítsa.

Képzet: nem a "képzel" igéből képzett szóról van szó, hanem a "képez"-ből. A képzet a képzés eredménye. Ahogy a gondolat az elme képzete, úgy a társadalom vagy egy ország az emberi populáció képzete, vagy egy mondat az emberi fogalmiság képzete. Képez, alkot, teremt.

A transzcendensnek igen, van "hatása" az életünkre. A lét például a mindenség transzcendens alapvetőjének a képzete. Ha nem lenne Teremtő, nem lenne semmi. Továbbá a Teremtő határozza meg azt az architektúrát, amin a lét fut, ha szabad ilyen számítástechnikai analógiát használnom. Tehát a valóság szemléletfüggetlen, eredeti, abszolút természete azért olyan, amilyen, mert éppen annak a Teremtőnek a képzete, aki ezt a mindenséget teremti, pontosabban "teremtette". Az, hogy milyen szemléleteket gyárt az ember ezen eredeti valóságban való lét megélése során, és hogy a különböző lelki-szellemi-testi magatartások mit eredményeznek, az a valóság eredeti, szemléletfüggetlen természetéből, és az ember lelki irányultságából adódik. Tehát gyakorlatilag semmi nem lenne, ha nem lenne ez a transzcendens világ, és bármi lehetne másmilyen, mint amilyen, ha másmilyen lenne e transzcendens alapvető tartalmi természete. Mégsem vizsgálható empírikus eszközökkel a transzcendens valóság, hiszen olyan alapvető síkon van az evilági lét transzcendens meghatározottsága, hogy az empíriának nem tehető tárgyává. Az empíria csak a tárgyiasított létszemlélet keretein belüli vonatkozással tud bírni, és így magának a mindenségnek a transzcendens alapvetőjére nem vonatkoztatható. Ezek túl általános és alapvető vonatkozású kérdések az empíria számára.

Math2, kérdéseket teszel fel, én azokra válaszolok, de ezek a válaszok nem értelmezhetőek a logikai egzakt fogalmi ésszerűségben. A transzcendensről való filozófiai igényességű beszéd nem értelmezhető a tárgyi valóságra korlátozott értelmezési vonatkozással bíró, objektív fokuszú fogalmiságban. Olyan kérdéseket teszel fel, amik vonatkozásukban túlmutatnak azon a szemléleti, gondolati és fogalmi közegen, amit te a létről való beszéd tekintetében érvényesnek elismersz. Az én válaszaimat aztán ebbe a közegbe vetítve próbálod értelmezni, azon belül értelmezett kérdéseket teszel fel, így a párbeszédünk a maga körkörös önismétlésében meglehetősen karakteres explicitásban domborítja ki a falrahányt-borsó-effektus fenomenológiai aktualitását.

Nem tudom, mit akarsz tőlem, Math2! Ha a különböző fogalmiságok és szemléletiségek kizárólagos érvényességéért folytatott megalomán csatározásába akarsz bevonni engem, akkor azt mondom: kösz, nem érdekel a dolog: én a szellemben, lélekben és testben szabad emberben hiszek, akit nem korlátoznak értelmezhetetlen, vitának álcázott kulturális harcokban elnyert dominanciával kérkedő hivatalos fogalomhasználati és szemléleti sémák.

Ha ezt valamiféle önvédelemként éled meg, amiben felvállalod az empíria, a logika és a természettudományosság védelmét a kizárólagos vonatkozásra igényt tartó vallásossággal szemben, akkor azt mondom, hogy rémeket látsz: a vallások nem kérdőjelezik meg a logika és az empíria érvényességét. Igazából semmi közük hozzá.

Ha pedig megérteni szeretnéd a vallásokat, akkor nyilván nyitottabb lennél, és nem a vallásosság érvényességének igazolása és cáfolása közötti vita egy megnyilvánulásaként értelmeznél mindent, ami a szemed elé kerül.