kezd idegesiteni, hogy vitatkozunk egy dologrol, amivel kapcsolatban egy reszletkerdes felmerul, amirol allitok valamit, es te egyszeruen nem vagy kepes felfogni , hanem tovabb es tovabb kell magyarazni. mi lenne, ha gondolkodnal egy kicsit magadtol, es nem vitaznal olyan dolgokon, ami tok remenytelen kotozkodes?

miert nem akarod felfogni, amit mondtam? nem azt allitottam, hogy mi magunk nem vagyunk a valosag reszei. hanem nagyon korultekintoen fogalmaztam: amikor mi (a valosag reszei) magunkat vizsgaljuk (a valosag reszei), akkor az, hogy en=en egy olyane gybeeses, ami miatt termeszetes, hogy az effajta vizsgalodasok kozvetlenul adottak. ez a "kozvetlenul adott" definicioja is lehetne. mindenkinek az kozvetlenul adott, ami a sajat fejeben van.

ahhoz, hogy ezen kivul levo valosagrol szerezzen informaciot, egy egeszen mas mechanizmus kell. ha szerinted a medticaio alkalmas, hogy itt is kozvetlen modon lepjen kapcsolatba, akkor az egy meglepo hipotezis, aminek igazolasahoz tobbet kellene letenned az asztalra, mint amit letettel.

ha ez igaz is volna, akkor ennek mindenkeppen kulon mukodesi mechanizmusa volna.

szoltam arrol is, hogy ilyen mukodesi mechanizmus fogalmi okokbol is lehetetlen. ha az agyad es a kulso targyak kozott kozvetlen olcsonhatas is volna, az meg mindig ugyanugy kozvetett volna, mint a latas.

minden erzekeles olyan ertelemben kozvetett, hogy a gondolatok a fejedben vannak a referenciaik meg odakint, es a gondolatok nem egyeznek meg a referenciaikkal, hanem csak szolnak rola, csak reprezentaljak azt. az "asztal" fogalom nem = az asztal targgyal. nem lehet egyenlo, csupan jol megfelelhet neki.

"a kérdés az, hogy vajon van-e valami, ami képes arra, hogy ezt a valóságot (az "ént") folyamatában tudatosítsa, megfigyelje."

van. az introspekcio. amikor figyelek magamra. ehhez nem kell meditacio.

" amennyiben az elmével próbáljuk az elmét megfigyelni, az nyilván nem fog sikerülni,"

de. sot, csak ezt hivjuk megismeresnek.

" hiszen az elme csak gondolatokkal képes bánni, és ha az elménk az "én" működéséről alkotott gondolatokkal foglalkozik, akkor már rég nem a jelenben járunk,hanem a múltban (a jelenben való jelen-lét helyett a múltról alkotott elképzeléseinkkel foglalkozunk a jelenben). "

ez homalyos. nem ertem mit mondasz. szerintem foglalkozni csak a jelenben lehet. csinalni mindent csak a jelenben lehet, amikor valamit csinalsz, azt mindog akkor csinalod, amikor.

ha visoznt valamirol nem gondolatokat alkotunk, az nem megismeres.

"valami olyasmi "eszközre" lenne szükség, ami folyamatában képes nyomon követni, tudatosítani az elme, az érzékek és az én többi mechanizmusának a működését. valami hetedik érzékre. vagy ilyesmire. "

nem. emlekezetre es elmeletre van szukseg. az kepes erre.

"az ember a meditációban képes önmagát (pontosabban azokat a folyamatokat, amelyekre az "én" címkét aggatja) a tudatosság tárgyaként azonosítani."

en meditacioban erre nem vagyok kepes, viszont amikor gondolkodom, akkor nagyon is kepes vagyok erre. amikor erre kepes vagy, akkor te is gondolkodol. azt, hogy "valamit azonositani" az a gondolkodas resze. igy nevezik mas neven.

" tapasztalatilag szét tudja ismerni az alapot"

huu, "szet tudja ismerni" ez aztan kifejezes. mondd, mit jelent?

" a hátteret (a tudatot magát) az e háttér előtt megjelenő tudati jelenségektől. e megismerési folyamat során az "énről" is belátható, hogy az nem több képzetek és azok berögzült asszociációs kapcsolatainak összességénél. tehát az "én" elveszíti korábban feltételezett szilárdságát, a tudat által tudatosított, önlétezéstől mentes képzethalmazzá válik. ennek következtében kioldódnak azok a ragaszkodások és más gondolati-érzelmi komplexumok, amelyek az "én" önálló, független létezésének premisszájára épültek rá (ilyenből van egy pár). azt a felismerést hívják a buddhizmusban én-nélküliségnek. "

a meditacioban az ontudat egyi kozpontjainak aktivitasa csokken. ja. es? ez nem megismeres. ez tudatallapotvaltas.

"én is abból a premisszából indulok ki, hogy van egy megfigyelő (én), és van egy valóság (odakint), amit ez a megfigyelő megfigyel. de ha a meditációban az "énnek" tartott dologról kiderül, hogy valójában egy mélyebben fekvő dolognak a képzete, akkor utána már nem az addig "énnek" tartott képzetemmel fogom saját magamat azonosítani, hanem azzal az "Én"-nel, akinek az "én" a képzete (akiben az a felismerés megszületett, hogy "jé, az "én" az Én képzetem!"). ez a megismerési folyamat a meditációban így mélyül egyre tovább, egyre beljebb és beljebb. "

nem tudom, hogy ez mire jo, es miert elonyos. tudatosan a tudomany is tudja, hogy az "en" az egy jol fejlett neuronhalo allapothalmaza. na bumm, ettol meg nem sok minden valtozik a kulso vilag megismereseben. szoval a meditacio ezzel ugyan nem nyujt tobbet, es nem is fontos dolog a kulso vilag megismereseben.

"olyan, mintha egy hagyma héjait egymás után hámoznánk le (vagy lépnénk egyre beljebb, héjról-héjra)."

ez egy hasonlat. probald meg kerulni a hasonlatokat! homalyosak! fogalmazd meg pontosabban, amit mondani akarsz!

" a buddhista mesterek szerint, ha teljesen bemegyünk, akkor a legbelső hagymahéj belsejében nem találunk semmit. amikor az utolsó hagymahéj is eltűnik, akkor a megfigyelő szétoszlik, és csak a valóság marad, megfigyelő nélkül. ők ezt az "állapotot" nevezik objektív valóságnak, amikor a dualitás akadályai eltűnnek, amikor az "én" eggyéválik a valósággal, és az "én" szubjektív képzethalmazai helyett az érzékeket a részrehajlástól mentes, igazi valóság érzetei töltik ki, az elmét pedig az ennek megfelelő gondolatok. tehát a gondolkodás nem áll le, csak az elme ezután az "én" képzetei helyett a valóságot fogja tükrözni, és nem állandóan, nyüzsögve, hanem éppen akkor, és éppen úgy, amikor és ahogyan szükséges. optimalizálódik a tudat működése. "

ez fogalmi zurzavar. ha a megfigyelo, az en szetoszlik, akkor hogy toltheti ki akarmi is?

"ez a világlélekkel (vagy nyugati terminológiában Istennel) való eggyéválás. "

en ugy latom, hogy azt nevezed istennel valo egyevallasnak, amikor az entudat kikapcsol. amikor az agyunk allati szintre butitja magat.

"nem, a hit nem elég. be kell látnia, hogy igaz."

en ugy latom, hogy a hit nemhogy nem eleg, hanem tok mindegy. a belatas a lenyeg.

" pl. egy matematikus, akinek hosszas töprengés után "beugrik", "megvilágosodik" a megoldás. nem egyszerűen elhiszi, hogy úgy van, annál több. ahhoz hasonló, mint amikor a víz hirtelen jéggé szilárdul: valami új dolog már régóta érlelődik a tudatban, aztán egyszer csak kikristályosodik. "

van egy asszociatov otlete. aztan majd a logikai igazolas donti el, hogy igaznak tekitnse-e. az igazsag szempontjabol az igazolas a lenyeg, nem az, hogy honnan jutott eszebe. az a resz lenyegtelen. az lehet erzelmi is.

"de míg ezt az "aha"-élményt, intuíciót a hétköznapokban az elme állandó sürgése-forgása miatt csak ritkán éljük meg, addig a meditációban ez folyamatossá válhat. ezzel kezdődik a valóság közvetlen megismerése. "

ezzellegfeljebb annyi lenne, hogy tobb otleted lenne, amit meg meg kllene vizsgalni. nem hinnem, hogy a tudomany ebben hianyt szenvedne. vannak fantaziadus emberek mas forrasbol is.

"levisz egy olyan szintre, ahol se fogalom,se megismeres, se igazolas, se gondolkodas se semmi. a semmibe visz. egy olyan allapotba, amikor a tudat nagyresze kikapcsolt. "

mint irtad: se megismeres. ez a szint nem megismeres, nemigazolas, nem igaz. ez semmi. nem latm, hogy mi az a hu de nagy dolog, hogy egy ember ki tudja kapcsolni magat, es ezzel egy ko szintjere degradalja magat.

de hogy ez nem megismeres, nem igazsgsag, azt te magad fogalmaztad meg.

"á, ez nem meditáció. a meditáció a tudat alapjának és a tudat formáinak az egyidejű tudatosítása. nem arról van szó, hogy kikapcsoljuk a tudatunkat, hanem arról, hogy megfigyeljük a benne felmerülő jelenségeket. "

arrol van szo, hogy "se semmi". te allitottad. ez kikapcsolas. ne fogalmazz osszevissza!

vesd ossze:

A: "a semmibe visz. egy olyan allapotba, amikor a tudat nagyresze kikapcsolt. "

B: "nem arról van szó, hogy kikapcsoljuk a tudatunkat, hanem arról, hogy megfigyeljük a benne felmerülő jelenségeket."

mindkettot te irtad. hot egyenesen ellentmondasz magadnak, es osszevissza beszelsz. dontsd el, hogy melyik az igaz! legalabb szerinted.

az a minimum, hogy legyen egy koznisztens velemenyed. egyenlore idaig sem jutottal el.

"de ha mégis elnyugodnának a megfigyelt tudatnak a hullámai, attól nem hiszem, hogy rosszabb lenne a helyzet. inkább békésebb. különben is, mire jó az állandó nyüzsgés? néha pihenni is kell. :-) "

persze. egy ko bekes, es nyugodt. de nem vegez megismerest. pont azert bekes, mert semmit nem csinal szinte.

"meg aztán, igazán odafigyelni valamire is csak akkor lehet, ha az ember igazán odafigyel."

a ko nem figyel oda semmire.

" magyarul: ha nem foglalkozik mással. azaz: ha a tudata olyan, mint egy üres edény, ami csak arra vár, hogy megtöltsék. amíg az elménk pofázik, addig a világ meg se tud szólalni (illetve lehet, hogy megszólal, de nem hallunk belőle semmit, mert az elménknek elég komoly hangereje van). "

a tudomany kb ezt csinalja: egyvalamire figyel, a tudatod csak arra kocnetral, befogadja azt a valamit minden mastol fuggetlenul "ures edeny" vagy mifene. ezt mashogy nem lehet jobban csinalni.

nem kell ehhez meditalni.