Azér legalább egy példát tudok a Bibliából, ahol emberről neveznek szellemet. Jézabelt, mint élő személyt említi a Jelenések, a hölgy halála után sok száz évvel. Már, ha jól értelmezem. Sőt János is Illés szellemével jött. Itt inkább az a kérdés, hogy az ilyen szellemek elhagyják-e a gazdatestet, hogy szabadon működjenek. Ugyanis Tallér még él. Ahogy erre az imára emlékszem, nem is a T-szelleméről volt szó, hanem a tőle jövő ilyen-olyan szellemekről. Mintha a felsorolt személyek "szellemgenerátorok" lettek volna, akik gonosz szellemeket bocsátanak ki. Leginkább ennek a dolognak az összevissza vagdalkozás jellege zavart. Mintha nem volna konkrét ellenfél, csak az ember összevissza hadonászna ököllel, hátha eltalál valakit. Szerintem a szellemi harcnak nem vagdalkozásnak kéne lennie, sem mantrázós imamalomnak, hanem kijelentésen alapuló, hatalommal megtámogatott cselekedetnek. Ha nem így történik, az jobb esetben humbug, rosszabb esetben... nem írom le.
b