tudod a baj ott van, már régen nem nézek egymás szemébe, nem látom a gyermeki csillogást, pedig volt neki, aranyos, mint minden csecsemőnek, görcsös fa és tuskók leszünk a birkanyájban, kannibálok, megesszük egymást, utálkozunk, röfögünk, tudományoskodunk és kevés az őszinte pillantás, csak azt a tekintetet csak azt ne lássam, csak azt a bűzt csak azt ne érezzem, csak a kezét csak azt ne fogjam,csak az enyémből csak azt ne, ki vagyok én, ha nem ugyanő.....