Minden diktatúra hosszú távú fennmaradásának titka az, hogy mennyire tartósan tudja az uralma alá tartozókat mozgósítani egy vélt vagy valós külső ellenség ellen.
Ez azért kell, hogy a belső problémák, igazságtalanságok, bűnök, hozzá nem értés, inkompetencia, stb. ne tűnjön fel a tagoknak, hanem azzal legyenek elfoglalva, hogy leküzdjék az ellenséget és eközben ne a belső dolgokkal foglalkozzanak.

A középkori katolicizmus fennmaradásának titka is ez volt: először keresztesháborúk (szentföld visszafoglalása, iszlám terjeszkedés vélt veszélye), később az inkvizíció ("eretnekek" szerepének eltúlzása) mozgósította az embereket.
Ha ugyanis az emberek a Bibliát tanulmányozták volna, amit halálbüntetés terhe mellett tilos volt, rájönnek, hogy a rendszer homlokegyenest ellenkezik a bibliai igazságokkal.
Luther semmi mást nem csinált, csak lefordította a Bibliát, majd egyre többen kezdték el olvasni és rájöttek az Írás és a (katolikus) gyakorlat közötti különbségre.

A későbbi diktatúráknak is ez volt a titka, csak nem vallási érvrendszereket használtak, de a lényeg ugyanaz volt.
A Tallér-jelenség mögött is a folyamatos ellenségkép generálása áll, ami valószínűleg abból ered, hogy a hgy indulásakor NS Tallér J-ban olyan konkurenciát vélt felfedezni, ami az ő szolgálatát fenyegette - legalábbis szerinte. Ha megfigyeled, a hgy-ben a mai napig gyakorlat az állandó fenyegetettség-érzés fenntartása még akkor is, ha a kutya nem veszélyezteti őket.