édesem, akkor belemegyek ebbe részletesebben is, de csak a te kedvedért:)))

igen, ikrekkel másképp van. Legalábbis nekem:) Mert eszembe sem jut maratoni távokat megtenni két totyogóval, ugynais értelemszerűen az egyik biztos, hogy fáradt/éhes/nyűgös, álmos/ jobbra akar menni/le akarja szedi a chipset a polcról és eközben a másik nagy valószínűséggel éber/nem akar enni/szaladgálni akar/balra akar menni/fel akarja borítani a konzerveket
és értelemszerűen egyszerre ezt elég nehéz koordinálni én meg feleslegesen nem stresszelem magam
(mondok egy életszerű példát, jó? illdiiéknél bent voltunka nappaliban. Andy asszem Márkusszal játszott és akét kölökkel. 1 másodpercre elfordultam mert szabi éppen magára akarta rántani a tv-t és elhúztam onnan. Ezalatt áki bevágta a fejét az asztalba, úgy, hogy se Andy, se én nem láttuk. 1 perc volt, komolyna és ott ültünk mellette)
Tehát ha maratont akarok sétálni velük, akkor
-kerítek valkit aki vigyáz rájuk addig
-kerítek valakit aki velünk jön és ketten intézzük a két gyreket
-akkor sétálok maratont amikor már nagyobbak és ők is tudnak sétálni
hát így vagyok én ezzel:)