Math2, én azt hiszem, hogy az emberek egy jelentős része tágabb értelemben is használja az "igazság" fogalmát. Az a nyugati empirikus-logikus szellemiség, amire a nyugati természettudományok épülnek, egy gondolati rendszer. E szerint a rendszer szerinti maximális érvényesség az, amit te igazságnak nevezel, ha jól értem. De az emberek egy jelentős része igaz-nak nevezi azokat a dolgokat is, amit más gondolati rendszerek ítélnek érvényesnek. És ezek a más rendszerek másra is alapulnak: nem a nyugati értelemben vett empirikus-logikus szellemiségre, hanem más alapokra. Emiatt a szélesebb igazság-értelmezés miatt fordul elő, mikor az emberek az egyértelműség kedvéért bizonyos állításaik elé odateszik például azt, hogy "természettudományos értelemben", vagy "a nyugati természettudományos szemléletiség szerint", vagy hasonlókat. És természetesen mindez azt is jelenti, hogy én itt, és mások is máshol az "érvényesség" szót is tágabb értelemben is használják, mint te. Érvényes az, ami megbízhatónak bizonyult. És hogy mi alapján bízik meg valamiben az ember, az már személyes preferencia kérdése. Mondok egy extrém példát:
Vegyük mondjuk azt a gondolati rendszert, ami arra alapul, hogy a) az álmok nem hazudnak, b) az álmok értelmezésére Kluhgypn Könyve [a billentyűzetre tenyeleltem] alkalmas. Ezek az alapok természetesen nem összeegyeztethetőek a nyugati empirikus-logikus szellemiséggel. Ha van az embereknek egy csoportja, akik akármilyen okból megbíznak ezekben az alapokban, akkor ők igazságnak tekinthetik például, hogy "ha ma busszal utazok, akkor szerencsétlenség fog érni". Ők érvényességet tulajdonítanak ennek, igaznak tekintik, mert megbíznak az illető gondolati rendszerben, aminek az ítélete szerint ez igaz.
Ezt az ő ítéletüket megítélheted a nyugati értelemben vett empirikus-logikus értelemben, de ez ugyanolyan, mintha ők ítélnék meg a természettudományt az álmoskönyvük alapján. Az ő rendszerük alapjaiban ők milyen alapon bíznak meg? Miért támaszkodnak rá? Érzelmi alapon. Én pedig azt mondom, hogy nyilvánvaló: mi is érzelmi alapon bízunk meg a nyugati empirikus-logikus rendszer alapjaiban: az empíria alapelveiben, és a logika eszközének alapelveiben. Te egyszer valami olyasmit mondtál nekem, hogy az empíria alapelveiben empirikus alapon bízol meg, ha jól emlékszem. Hogy az empíria igazolja az empirikus-logikus metodikát. Én erre azt mondtam, hogy na jó, de ha ezt az empíria igazolja, mi igazolja az empírikus ítéletalkotást? Miért bízol meg az empírikus módszerben? És ha jól emlékszem, te azt mondtad, hogy ez az önigazolás így helyénvaló. Én azt mondom, hogy nincsen semmiféle önigazolás. Úgy hiszem, hogy mi mindannyian érzelmi alapon bízunk meg az empíriában. Azt hiszem, te is sejted, hogy milyen nagy a jelentősége ennek a kérdésnek. De ha te az önigazolást valódi igazolásnak tekinted, akkor ez a vita nincs tovább. Én úgy tudom, hogy a nyugati empirikus-logikus ésszerűség nem tekinti igazoltságnak az önigazolást, és ezért úgy látom, hogy empirikus-logikus alapon azt mondani, hogy az empíria módszere empírikusan igazolt, önellentmondást jelent. És mivel az egész empirikus-logikus ésszerűsség, meg a nyugati természettudományosság empirikus alapokon nyugszik, én úgy látom, hogy ezzel az önellentmondással az egész nyugati ésszerűség érvényességének, vagyis a megbízhatósága igazoltsága természetének kérdése van korrumpálva. És én ebben nem azt tartom jelentősnek, hogy akkor most mennyire bízhatunk meg benne. Hanem ha látjuk, hogy érzelmi alapon bízunk meg benne, akkor azt is láthatjuk, hogy mit jelent ez alapján megítélni más, szintén érzelmi alapon nyugvó szellemi rendszereket.
