"hmm. ha azt mondom, hogy az intuíció szubjektív igazoltság-érzetet ad, a ráció pedig objektív igazolást, az a te számodra kielégítően helyre teszi a dolgokat? "

ja.

"én beismerem, hogy a szubjektív igazoltság-érzeteimről nem jelenthetem ki, hogy azok objektív igazoltságok, viszont ugyanakkor nem tudom őket semmisnek tekinteni. ezek a szubjektív tapasztalataim sokkal alapvetőbben határozzák meg azt, aki vagyok (akinek tartom magam), és a világhoz való, hétköznapi viszonyomat, mint a racionális okoskodásaim. "

igy van. a szubjektivitasod a jellemedet, es a vilaghoz valo viszonyodat hatarozzak meg. a vilagrol szolo allitasokban viszont irrelevansak.

az, hogy "szeretem a toltott kaposztat" az rolam sokat elmond, de a toltott kaposztarol semmit. nem igazol egy olyan allitast, hogy "a toltottkapsozta jo", vagy, hogy "a toltottkaposzta hozza letre a gondolatokat"

"mit csináljak, ilyen vagyok, így működöm. ha azt mondanám, hogy tudom kizárólag racionális megfontolások alapján irányítani az életem, hazudnék. "

en is igy mukodom. szuksegem van a szubjektivitasra. de nem a vilag megismereseben, hanem a celjaim kituzeseben. egeszen mas dolog.

"ha az ember nem vesz tudomást valóságképének esetlegességéről, és azt abszolútnak hiszi, akkor ezzel elzárja azt a csatornát, amin keresztül az egyéni valóságképek fölött álló, azokat összefogó magasabb szerveződési szint az egyéni valóságba befolyik és azt megeleveníti. "

1) a racionalitas nem dogmatikus, tehat nyilt

2) a logika az egyeni valosagkepeket osszefogo magasabb szervezodesi szint

tehat akkor a racionalis gondolkodasrol beszelt?

"amíg az ember fiatal, nagy lendülettel esik neki, hogy a saját valóságát kialakítsa, majd feltérképezze. ez idő alatt komoly örömöt találhat pl. az intellektus, a ráció működésében. ez az öröm egyeseket annyira megrészegít, hogy büszkeségükben elvetnek minden olyan dolgot, amit a rációval nem lehet megragadni. "

errol hol irt?

"ez az öröm addig tart, amíg az ember azt élvezni képes. ha valaki elég intelligens, akkor akár élete végéig képes élvezni a ráció nyújtotta gyönyöröket. "

ez majdnem ugyanaz a gondolat, mint amit en irtam. aki keepes a vilag racionalis magyarazatat felfogni, az nem igenyel miszticizmust. aki ebben kudarcot vall, az fordul oda.

"én itt nem vagyok annyira szigorú, mint Siphersh, mert nem tartom negatívnak, ha valaki egy ilyen valóságképben él (lehet, hogy valakinek ez a sorsa;"

en meg plane. en inkabb a masik sorsot tartom tragikusnak. mint ahogy tragikus az, ha valaki nem kepes dolgozni, es ezert szlehamossaggal keresi kenyeret. plane, ha ezutan a normalis munkat beszukultsegnek racionalizalja magaban.

itt csak jelzem, hogy Siph gonolatmenetevel ellenkezo gondolatmenet is letezik. hogy melyik az igaz, azt csak ott lehet eldonteni, hogy objektiven megnezzuk, hogy a tudomanyrol alkotott allitasaim igazak, vagy sem. pszichologizalassal es metaokoksodassal ezt nem lehet eldonteni.

mindket verzio lehetseges: hogy a tudomany beszukult, es az is, hogy a miszticizmus orultseg. a dontest csak objektiv analizissel lehet megtenni.

ezert csodalkozom, hogy annak ellenere, hogy sikerult tudomanyos oldalrol megvalaszolni a kerdeseidet, te megis a masik oldal javara nyilatkoztal.

" ez a puzzle is kellhet a világ megfelelő működéséhez). bár van olyan intuícióm, hogy az ilyen ember a valóság egy jelentős részéről nem vesz tudomást, és egy magasabb szintről nézve, kifinomult racionalitása ellenére - vagy éppen amiatt - tör-zúz, mint elefánt a porcelánboltban, de ez nem több intuíciónál, így nincs is igazoló ereje. "

igy van. ez egy erzes. irrelevans.

"az én saját tapasztalatom az volt, hogy a racionalitásom egy idő után teljesen kiüresedett. egy idő után olyasminek éreztem az agyamat, mint egy információ-darálót, ami éhesen várja az újabb és újabb információ-morzsákat, hogy azokat beillessze a rendszerbe a megfelelő helyre. ez a gép élvezetet talált a rendszer menedzsmentjében, de ez ekkor már teljesen öncélúvá vált, élvezet az önmaga kedvéért, önmagába zárult hurok. olyan volt, mintha életem minden pillanatában a gondolatok TV-je előtt ülnék, és tömném magamba a szellemi csipszet. körbe-körbe forogtam, és ebből a körforgásból a racionalitás eszközeivel képtelen voltam kitörni (ekkor már ki akartam, mert számomra a racionalitás itt csődöt mondott). "

az eletcelokat nem is a racionalitassal keresd! ott nyugodtan bizd magad az erzeseidre!

de ezek nem igazsagkerdesek! az eletet particionalni lehet igazsagkerdesre es eletcelok kerdesere. az elso eszkerdes, a masodike rzelmi kerdes. az elso igazsagkerdes, a masodik NEM igazsagkerdes. tok mindegy, hogy mit valasztasz celnak.

"aztán jött ez a spirituális lórúgás, ami felébresztett. akkor ugrottam át a rációból az intuícióba. és most próbálok visszatérni, kiegyensúlyozni a kettőt. "

nincs mit kiegyensulyozni. diszjunkt teruletek.
bennem mindketto eros, es fuggetlen.

""az intuicio semmit nem csinal, csak tippel. veletlenul."

szerintem nem. az én tapasztalatom szerint van benne rendszer. "

ha volna, akkor racio volna.

ezt "bolcsessegre" korrigaltad. amivel megprobalod ujra osszemosni a dolgokat.. a bolcsesseg vagz rendszer, akkor racio, vagy nem, akkor veletlen.

valami lehet rendszerszeru, lehet veletlen, es lehet vegyes. de harmadik nem.