Kedves DcsabaS_
Köszönöm, hogy a kérdéseimre válaszolsz.
1. Az egyik csomósodási mechanizmus lehetne talán, hogy a nehezebb, és ezért lassúbb, kör, vagy spirális pályán haladó részecskéket, a könnyebb, radiálisabb pályán gyorsan távozó részecskékkel történő ütközésük készteti csomósodásra. A könnyebb részecskék gyorsabban, es távolabb jutnak el, s így ütközésük a lassúbbakkal elkerülhetelen. Ennek egyik következménye, hogy csomósodás egyik feltételét az inhomogenitás képezi.

2. A technikában azt, amiről beszélek kiegyenlítetlen térfogati hőtágulásnak hívják. Ha egy zárt, vizzel töltött edényt 100 oC-ra melegítünk, benne a víz ~4% térfogati tágulást szenvedne, amelyet ha az edény fala nem enged, széthasadhat, utat engedve a tágult víztérfogatnak (vagy az egésznek). A kialakuló nyomás, és a víz kiáramlási sebessége sok tényezőtől függhet, és igen nagy lehet. Mindez robbanásnak is tűnhet, de azért alapvezően más, például nem kap benne szerepet valamiféle láncreakció.
Bármely irányítás nélküli hőtermelő folyamat hasonló feltételek esetén nagy valószínűséggel ugyanerre az eredményre vezet. Ezért lehet állítani, hogy különösen a föld típusú bolygóknál előfordulásuk szinte természetes volt, bár nem mindig vezetett nagyobb hold kialakulásához.ű

3.A játékpörgettyű, ha megbillentik, megdőlve és imbolyogva folytatja körforgását. Valaki már ellenőrizte, hogy a föld tengelykörüli (23,5 fok, és a hold földkörüli (5 fok) forgástengelyének eltérése az ekliptikától valóban az ütközés, (vagy mint még gondolom, a vele egyenértékű kiszakadás) hatására jöhetett létre? Ha ez legalább részben így lett volna, újabb kérdés: hogy a hold távolodásával vajon változtak e ezek a szögek (mindkettő) az ekliptikához képest? Első gondolatom, hogy ezek a dőlésszögek a köztük lévő távolságtól is függhettek. Például kezdetben a holdpálya dőlésszöge nagyobb, a földdé pedig kisebb lehetett? E kérdések megválaszolására (is) még felkészületlen vagyok, választ várok.