Kedves habár (102)!

Kérdezed:
"Van azonban még egy tényező, amely számomra nem elég világos -az összegyűlés és a csomósodás mechanizmusa. Körpályán mozgó részecskék miért, vagy miért nem (lásd a saturnus gyűrüit), állnak össze holddá?"
Ez nagyon jó kérdés, a rövid válaszom pedig a következő:
Amíg a törmelékek kicsik, addig a komolyabb ütközéseknél a gravitációjuk nem lenne képes megakadályozni a nagyobb anyagdarabok szétfröccsenését, vagyis csomósodás helyett éppen hogy aprózódás következne be. Eleinte tehát csak azon pályák mentén gyűlhet össze az anyag, amelyek mentén kimondottan kis relatív sebességgel ütközgetnek a törmelékek.
Egy másik tényező, hogy ha a törmelékekkel együtt elég sok gáznemű anyag is elszabadult, akkor abban mint egy főzelékben folyamatosan fékeződhetnek a törmelékek.
Ha már kialakult egy olyan keringő égitest, amelynek immár elég nagy a tömege, az a továbbiakban mintegy kisöpörheti azokat a térrészeket, ahol előfordul. (Itt válik fontossá, hogy a Hold távolodik a Földtől, így az idők folyamán elég széles sugár-tartományban magába gyűjthette a törmelékeket.)
Egy nagy tömegű és gyorsan forgó égitest árapály erői egy bizonyos távolságban lehetnek olyan erősek, hogy megakadályozzák a törmelékek csomósodását.

Robbanó Föld:
A Föld belsejében folyó radioaktív bomláson kívül nem tudok olyan erőről, amely arra vezethetne, hogy valahol az egyenlítő környékén egyszer csak kirobbanhatna belőle egy számottevő mennyiségű anyag. A radioaktív bomlásnál is meg kellene magyarázni, hogy miért olyan ingatag. (A Föld kialakulásának kezdetén ez lehetséges volna, valamint nagyobb égitest becsapódásánál is, de ez utóbbival visszatérünk a másik Hold keletkezési modellhez.)

"Annak a valószínűsége, hogy a becsapódás pontosan a föld keringési síkjában történjen igen csekély, hiszen a becsapódások a felszínen bárhol megtörténhetnek. Nem gyakoribb a pályasíkban történő becsapodás, már pedig a holdnál ez kellett, hogy történjen. "
Nem kell pályasíkbeli becsapódást feltételeznünk, ugyanis mint (68)-as üzenetemben írtam (a 10.)-es pont alatt), a Hold a jelenlegi nagy és elég pontosan az ekliptikának megfelelő irányú pályamomentumát a _Naptól_ kaphatta utólag és a Föld közvetítésével (A Hold-Föld rendszer úgy viselkedett, mint egy kimondottan nem gömbszimmetrikus tömegeloszlású nagy test a Nap inhomogén gravitációs terében).

"Ugyanakkor a kiszakadás mindig, pont „középen” történik, legfeljebb az iránya térhet el a merőlegestől."
A legvalószínűbb kiszakadási irány megfelelne a Föld egyenlítői délköre által meghatározott síknak. A Hold legalábbis most _nem_ ebben a síkban kering.

"A fentiek alapján az első kérdés, hogy a feltételezett ütközés, vagy a kiszakadás (egyébként, mindegy, hogy melyik) MILYEN IRÁNYÚ volt."
Mint az előbbiekből kiderülhetett, ez nem olyan kritikus kérdés, mint hinnénk. Mindenesetre lehet beszléseket adni rá abból, hogy a Hold keringési síkja vagy 5 fokkal eltér az ekliptikától, mert ez az eltérés az egykori becsapódás nem ekliptika irányú komponensének felelhet meg.

**********
"A hatás ellenhatás törvénye szerint a földnek el kellett volna repülnie a pályályáról mint egy lufi is elszáll amit felfújnak de nem kötnek be és eleresztenek. Ennek az ellenhatásnak azonban töredéke sem látszik a föld pályáján, mivel az majdnem tökéletesen kör alakú."
A Hold impulzusmomentuma nagy tétel a Föld tengelyforgásához képest, de kis tétel a Nap körüli keringéséhez képest.