"Az 1,)-es kérdésedre nem tudok megfelelő választ. Gondolom az nem elégít ki, hogy a visszahűtés során, vezető falakon át lehetne az áramot küldeni a két ionfelhő közt.

Az oxigén "bolond lesz" felbontani a két elektron megszerzésével lezárt (így más nemesgázkonfigurációjú) 2-es (vegyérték)héját, inkább rekombinálódik a jelenlévő hidrogénionokkal (amit -ellentétes töltésű lévén- amúgyis vonz), az oxigénes oldalon így fogyni kezd a hidrogén, amit a hidrogénionok diafragmán keresztüli visszaáramlása fog kiegyenlíteni (legkisebb kényszer elve), és visszajutunk a kiinduló állapothoz.

Ne felejsd el, hogy ha a diafragma hidrogénre szelektív (csak az megy át rajta), attól még mindkét irányban ugyanolyan könnyen átmegy rajta a hidrogén, ellenkező esetben aktív transzportról beszélünk, ami már energiát igényel.

"2,) igen. Ez egy elektrodinamikus felépítéssel a hűtés közben kiegyenlíthető."

A hidrogéniont "rá kell venned", hogy felvegyen elektront, az oxigéniont szintén "rá kell venned", hogy leadjon elektront. Ehhez pont annyi energia kell, mint ha vizet bontanál, illetve ami a H2+O2H2O reakcióban keletkezik.

A rézszulfát (vagy bármilyen só) ugyanazt tudja vízben föloldva, mint a vízgőz 8-900 fokon. Szétesik ionokra (disszociál). Így megspórolhatod a magas hőmérsékletet. Továbbá a szulfátionra létezik féligáteresztő hártya, így megspórolhatod a hidrogénszelektív diafragmát is (ami még nincs feltalálva).
Rézszulfátot szivesen adok.
Viszont, ha elemi rezed, és kéntrioxidot (illetve vizes oldatból: oxigént) akarsz leválasztani, ugyanúgy be kell fektetned a bontási energiát (+veszteségek), mint bárhogy máshogy...

Üdv: Petike