Legelőször: ismét korrigálnom kell magamat (mielőtt más teszi meg), hogy a "geostacioner" pályán való "átmenet" csak akkor volt lehetséges, ha a hold "kirobbanása" "előre" történt. Ez esetben a földi árapály miatt előbb gyorsulása és magasságvesztése, majd lassulása és emelkedése léphetett fel, a mélypontján a geostacioner pályán való áthaladással (jelenleg 36000 km, akkor sokkal kisebb). Ha ez már élő világban történt volna meg, tényleg elképesztő jelenség lehetett volna. Valószínúbb azonban, hogy közel merőleges , vagy inkább az ellenkezője ("hátrarobbanás") történt, így a hold mindig a geostacioner pálya fölött volt. Mindez pedig arra utal, hogy előbb kellene gondolkodnom, és csak azután írnom (vagy azután sem). Mindenesetre lehiggadok, abbahagyom az improvizálást, mert be akarok illeszkedni a Ti társalgásotokba, rendben?
Van bizonyos műszaki ismeretem, van néhány forrásom.
1. Az egyik éppen azt a diagrammot mutatja, a föld forgásáról, amelyet említettél, de nincsenek ezsközeim és módját sem tudom, hogyan kell bemutassam a topikban, majd megtanulom.

2. Nem lenne logikus a részemről, ha mindezek után egyéb indok hiányában azt mondanám, hogy már inkább az ütközést fogadom el, de nem is tagadhatom, hogy lehetséges volt. Van azonban még egy tényező, amely számomra nem elég világos -az összegyűlés és a csomósodás mechanizmusa. Körpályán mozgó részecskék miért, vagy miért nem (lásd a saturnus gyűrüit), állnak össze holddá?

3. Korábban írtam, hogy egy excel programmal végeztem vizsgálatot, és kicsit több, mint egy órás (f=18 -szoros) tengelykörüli forgási időt kaptam a szétrobbanás kezdetére, valamennyit tehát tévedtem. Nyilvánvaló, hogy az f=6 (4 órás nap) amivel a topik számolt, és amelyet én is elfogadtam, nem volt ehhez elég. Pont azt akartam jelezni, hogy lehettek más tényezők is, illetve ahhoz, hogy a modell igaz legyen, kellett hogy legyenek:
- a mag növekvő, és a kéreg csökkenő hőmérséklete miatti kompenzálatlan feszültség.
- gázok fokozott kiválása, és egyenlőtlen terjedése.
- az egyenlitői zóna viszonylag nagy (~1,25 m2/s) centrifugális gyorsulása.
- a kéreg általában már nagy, de helyenként kisebb szilárdsága (ezek egy része éppen a hozzászólásokból adódott).
Még sokféle hatás segíthette: a mag és köpeny rugalmas összehúzódása, lengések, rengések- hamar összejön egymillió bar túlnyomás.
A technikában ezek jól ismert, számítható tényezők, elegendő csak egy atomerőművi katasztrófára gondolni. Valamiért lehetett a földtörténetben egy olyan időszak, amikor a melegedés, vagy a gázkiválás felgyorsult, és nem volt semmi, ami a nyomást elvezesse.
Hogy ezt valaki bizonyítsa, úgy kellene ismerje a naprendszer történetét, és még sok minden mást, ahogyan senki. Azért, ha felmerül a jövőben, szívesen kapcsolódok ehhez a problémához, de magam nem igyekszem többé előhozni.