Kedves moonshadow, és többiek.
Bocsánatot kérek mindnyájatoktól, ha megzavartam a topic menetét, most már csak azt szeretném megmutatni, hogy nem ez volt a célom, legfeljebb hogy rosszul kezdtem neki.
.
Korábban készítettem egy excel programot, két esetre (homogén, és a valóságos súrüségeloszlás figyelembevételével), a tengelykörüli forgási idő változása függvényében. A gravitációt és a centrifugális gyorsulást előjelesen összegeztem, diagramokat készítettem, a vízszintes tengelyen a középponttól való lépték nélküli távolsággal (f=1 a jelenlegi 24 órás nap, f=6 a kiinduló állapot), a függőleges tengelyen pedig a forgási tengelyre merőleges, és ugyancsak lépték nélküli eredő gyorsulással, amelyekből az alábbi következtetések adódtak:
- A tényleges, és a homogén modellek, mint az várható, merőben eltérőek voltak, de inkább az előzőt ismertetném.
- A föld felszíne felöl haladva, f=1 esetén az eredő gyorsulás befelé először nő, maximumát R=0,6-0,7 sugáraránynál érve el (g=1,062 gyorsulás arány)., majd a földközépen nulláig csökken.
- f=6 esetén (még a hold nélkül), R=1,0 nél, a felszínen a gyorsulás g=0,876 ra csökken.
- Egy még gyorsabb keringésnél f=15, a felszíni gyorsulás már csak g=0,22 arányú, a föld középpontjában pedig az iránya is megfordul, még ha nagyon kis mértékben is, de kifelé mutat g=-0,017. Mintha a földi gyorsulás egy gyűrűbe lenne zárva, amelynek belső sugara Rbelső =0,1-0,2. Persze vákuum nincsen mivel a súlyerő ennél lényegesen nagyobb, és betölti a kis negatív gyorsulású teret is. Folyadék mag esetén azonban a súlyerők kiegyenlítődnek, s így a középső zónában egy a tengelytől a forgási sík felé irányuló, bonyolult és intenzív áramlási kör indulhat el.
- Egy még gyorsabb keringésnél f=17-18, a tengelyre merőlegesen a felszíni gyorsulás megszűnik, illetve ellenkező irányúvá válik (a tengelyirányú megmarad). Ez persze még nem jelenti, hogy a test szétrobban, pl. a köppeny szilárdsága azt egy darabig gátolhatja. Egy idő után azonban szétrobbanhat, biztos volt erre is példa.

A számított modell alapján még sokféle következtetés tehető, a naprendszer leírásában pedig még " vadabb" teóriák is felmerültek a holdak "kifordulásáról", "szétrepedéséről". Nem gondolnám, hogy amit ismertettem, az sokkal irreálisabb lett volna, mint amit máshol olvastam, azt sem, hogy még annak rendje-módja szerint megvitatni is érdektelen.
Ha valakit mégis érdekelne, legalább a fenti számítás, és felvenné a kapcsolatot velem, én örülnék neki.