>Az alkoholizmus esetében nincs szó fejlődésről, mert itt egy külső eszközt használ a psziché és nem maga teremti meg.

Ezt a gondolatot nem ertem. Tehat ha valaki mondjuk fekvotamaszokat csinal, es szep izmai lesznek, az fejlodes, mig ha sulyzokat hasznal, meg edzopadot, akkor az nem, mert kulso eszkoz ugyanarra a celra? Vagy ha bevesz izomnovelo tablettat? (most kepzeljunk el olyat, aminek nincs mellekhatasa, es az eredmeny izomzatot nem lehet megkulonboztetni...)

[az alkoholizmust en sem tartom klassz dolognak, de egesz masfele okokbol, es ezt a kovetkeztetest nagyon nem ertem.]

Van az a hires kiserlet, hogy patkany agyaba ultettek elektrodot az oromkozpontba, es ott volt a kapcsolo, amivel maganak adagolhatta a dolgot. Es persz ugy maradt rajta a kapcsolon, amig idovel ehen-szomjan pusztult.
Lehet mondani, hogy lam, igy jar, aki csak a boldogsagot hajszolja, meg is jarta jol. Vagy amsik szemlelettel, hogy teny, idoben nem elt sokaig, de meglehet, az alatt a apr ora alatt tobbszor annyi boldogsagot elt at, mint kettucat tarsa a szonszed ketrecben. ;-)

Az e szazadi kozfilozofia meg csak odaig ert el, hogy az eletet az eltoltott percekkel meri, talan mert az orat reg feltalaltak. (kovetkezmenye pl. az eutanazia-kerdeskor es rengeteg csaladi belviszaly.)

Ezzel olyan pozitiv megéléseket tudott elérni, amit a puszta tények felhasználásával nem.
Miért ne lenhetne ez fejlődés?
Természetesen azzal a kitétellel, hogy ezek az átirások nem okoznak számára közvetlen veszélyt

Aha. Itt is hamar eljutott a gondolatmenet a szokasos pontra.
Pl. Petofi nagy harcosnak kepzelte magat. El is rohant a legkozelebbi csataba, es persze meg is halt szegeny.
Humanus dolog lett volna megovni a veszelytol, es visszatartani, hogy annak rendje es modja szerint agyban, parnak kozt halhasson meg?

Pasa