Az egyik hölgy a cégnél volt olyan kedves és lefordította magyarra az egyik cikket.

Szombaton reggel elkezdődött az első magyar freediving bajnokság. (MAN I.). A rendezők a verseny kezdete előtt magyar és angol nyelven ismertették a versenyzőket a rendezvény menetével, illetve annak szabályaival. Döntésük értelmében el szerettek volna térni az AIDA szigorú szabályaitól, azaz különbséget kívántak tenni nagy és kis szamba között. Tehát azt a résztvevőt, akinek a teljesítménye nem volt hibátlan, nem diszkvalifikálták azonnal, hanem először megvitatták, hogy nagy illetve kis szambát „követett-e el”. Míg a nagy szamba azonnali diszkvalifikálást jelentett, a kis szambánál a résztvevő tovább folytathatta a versenyt. Amint azt később megtudtuk, a nagy szambát „elkövető” versenyzők is indulhattak a dinamikai versenyben, de a végleges összesítésben ez nem játszottak szerepet, mivel az elért teljesítményükért már nem kaptak pontot. A rendezvény elején valószínűleg nem volt teljesen belátható, hogyan végződik ez az újszerű próbálkozás, a végen viszont mindenki számára világossá vált, hogy az ötlet ugyan jó volt, viszont gyakorlatban kivitelezhetetlen.

A két zsűritag szubjektív döntései alapján a kisebb rezdülések (ha jól értem) megengedhetők voltak, viszont nagyobb motorikus kiesések esetén már diszkvalifikálták a versenyzőket. Egyesek bizony erősen csóválták a fejüket, viszont a döntések igazságosak voltak – legalábbis azon „különleges” szabályokat figyelembe véve, amelyek szerint a zsűritagok osztályoztak. A dinamikai versenyben már rosszabb volt a helyzet. Az első sokk akkor következett, amikor a résztvevők megtudták, hogy bár az első versenyrészben diszkvalifikálva lettek, viszont a másodikban indulhatnak. Abban az esetben, ha ezt már nem tartották fontosnak, a zsűrinél kellett, hogy kijelentkezzenek. A verseny „különlegessége” egyre nyilvánvalóbbá vált. Minél inkább közeledett a verseny vége, annál jobb eredmények születtek dinamikában – viszont a zsűri döntései kezdtek érthetetlenné válni. Hirtelen megszűnt a kis illetve nagy szamba közti különbség, és a legkisebb rezdülést is (legyen az a hidegtől vagy a fáradságtól) szambának ítélték, a versenyzőt pedig kizárták. A másik oldalon viszont egyes jól leplezett kis szambák elkerülték a zsűri figyelmét.

Ez a tény nemcsak a végleges eredményre hatott ki, de lényegében a verseny egész kimenetelére. A versenyzők, csakúgy mint az edzők, egyre inkább kiábrándulttá váltak. A statikai rész jóindulatú pontozása után a dinamikai rész szigorú megítélése következett. Az uszonyokkal történő vízfelszín legkisebb érintéséért is pontokat vontak le. (vagy valami ilyesmi – a szerk. megj.) Ezért aztán a versenyzők a rendezvény végén (ahol valóban remek eredmények születtek) meglehetősen vegyes érzelmekkel távoztak.

A díjak szét lettek osztva, a kedélyek lecsillapodtak, de a szamba mint olyan megítélése továbbra is probléma marad. Legyen szó akár az AIDA rendkívül szigorú szabályairól vagy a Szombathelyen alkalmazott módosított szabályokról, a szamba megítélése egy – jobbik esetben több – zsűritag szubjektív döntésétől függ. Hiszen ezen döntések nemcsak egyes személyek elhelyezését befolyásolják, hanem az egész rendezvény színvonalát...