Tudom, hogy hogyan gondolkodsz erről a kérdésről, Math2. Éppen erre vonatkozik az előző hozzászólásom utolsó három szakasza. Ha valamiben biztos vagy, akkor ez azt jelenti, hogy megbízol az illető isemretedben. Egy ismeret megbízhatóságának kritériumai pedig nem mindenki számára ugyanazok. A megbízhatósági kritériumrendszer abszolútságának kérdése; a kritériumrendszer bevallottan szavakba nem önthető volta egy keresztény hívő esetében; a közös vitaalap kérdése; satöbbi.

De ezt az előző hozzászólásomat nem neked fogalmaztam; ha mindezt neked próbálnám elmondani, akkor azt hiszem, illenék kisebb lépésekben haladnom.

Én korábban már megpróbáltam kideríteni, hogy milyen alapon tartod kizárólagos vagy elsődleges érvényességűnek azt a kritériumrendszert, ami szerint te a különböző elképzelések helytállóságát megítéled. Ha jól emlékszem, te úgy gondolod, hogy mindenki ugyanezen kritériumrendszert fogadja el elsődlegesnek vagy kizárólagosnak, csak legföljebb néhányak elképzelései nincsenek összhangban a saját maguk által elfogadott helytállósági kritériumrendszerrel. Ha valaki azt mondja neked, hogy nem, ő nem pont arra a helytállósági kritériumrendszerre támaszkodik, mint te, akkor te azt mondod, hogy nincsen értelmes, érvényes kritériumrendszer azon kívül, amire te támaszkodsz, és ezt az ítéletedet éppen erre a te kritériumrendszeredre alapozod: mivel az állítólagos másmilyen vonatkozási rendszer nem értelmezhető a te saját kedvenced szerint, ezért azt nem tekinthetjük érvényesnek. Ezért fordul elő, hogy itt téged néha némelyek önigazolónak titulálnak. És ennek a hozzáállásnak a vitabéli folyamodványairól szól az előző hozzászólásom utolsó három szakasza.

De amit mondok, azt elmondtam: egy az ítéletek alapjául szolgáló eszmei alap abszolútnak tekintése mellett csak az illető alaphoz viszonyított válaszokat kapunk a kérdéseinkre, ha pedig kizárólagosnak vagy abszolút érvényességűnek tekinted ezt az alapot, akkor éppen azokkal az emberekkel nem tudsz közös vitaalapra helyezkedni, akik veled következtetéseidben nem értenek egyet. Onnan, bentről, az eszmei külvilágról tudomást nem véve nyilván úgy tűnik, hogy bizonyos emberek értelmezhetetlen dolgokat mondanak, és megalapozatlan ítéleteket hoznak. Ha meg akarnád érteni őket, akkor hajlandó lennél egy általánosabb érvényességű, tágabb alapról tekinteni a dolgot, amely perspektívában megmutatkozna a különböző ítéletalkotási alapok értelmezettségi és érvényességi viszonya. De ha a te lelki igényeidet jobban kielégíti egy bizonyos eszmerendszer keretein belüli megítélése mindannak, ami nem az illető eszmerendszeren alapul, akkor ebben a perspektívában a dolgok egy jelentős része értelmetlennek, hasztalannak, és betegesnek fog tűnni. Ahogy a Data Logger oly szépen megfogalamzta: az ember elsősorban érzelmi lény. Te sem vagy kivétel: A te eszmei, szellemi taromány-preferenciáidat és rögzültségeidet is érzelmi igényeid és irányultságod határozzák meg. Ha ezen eszmei magatartásod személyközi folyamodványai elégítik ki érzelmi igényeidet, akkor én ugyan mit mondhatnék? Ugyan mi alapján ítélhetném meg a te személyes lelki irányultságodat?!

Egy szó, mint száz: én elismerem a jogodat ahhoz, hogy ne ismerj el érvényességgel bírható eszmeiségnek, kritériumrendszernek, viszonyítási alapnak vagy ítéletalkotási alapnak egy bizonyos eszmei szférán kívüleső tartományokat. Ha ezen szféra keretein belül képzett képzeteidet közbe-közbeveted, miközben mi itt az eszmeiség és emberlét minél teljesebb egészét próbáljuk felfedezni, feltérképezni és emberi méltóságunk szerint megvalósulásunk szolgálatába állítani, én azt mondom: jól van, Math2, ezt már hallottuk, de mondjad csak nyugodtan, amíg a kulturált közlésmódok keretein belül maradsz.