Az összetömörödő föld magja egyre forróbb lett, kívűl viszont a nagy súllyú, hidegebb, összeállt közet hőszigetelte, és lefojtotta. Ahogyan az olvadékképződés elindulhatott, a maghőmérséklet kezdett stabilizálódni, és nőni a növekvő rádiusszal. A képződő olvadékból a korábban kémiailag kötött (?ehhez sem értek ) gázok törtek ki, kerestek kiutat, A nyomás extrém mértékű, (millió bár nagyságrendű) lett. Mindenestre nem távozhatott mindaddig, amíg a földtömeg súlya, plussz a kőzet szilárdsága ellenállt neki.
A föld felülete felé haladva a gravitációs gyorsulás a maximumán túl már csökken (csináltam exel grafikonokat). A föld egyenlítői kerületi sebessége ugyanakkor több, mint hatszor volt nagyobb, (ezt Ti számoltátok, és én elfogadom), mint jelenleg, s így az I. kozmikus sebesség is vagy 10%-al kisebb volt.
Nyilván, hogy a kitörés az egyenlítőnél következett be, és kozmikus sebességgel, nagy területen, nem tarthatott sokáig. Az egész, mint egy nagy sugárzó őv, valamely távolságban kerengett és gyült össze gömbbé, miközben gyorsan hűlt. Nem volt oka, hogy saját keringésbe kezdjen, illetve reá is hatott az árapály, amely azonnal elkezdődött.
A földet a közös tömegponttól a kiszakadás még legfeljebb csak 100-200 km nagyságrendben távolította el. Nem számoltam, mennyit változtathatott mindez a föld tengelyén.

Ez a történés a föld kialakulása elején- közepén történhetett, s utána csökkenő tendenciával sokszor megismétlődhetett, éppen az árapály miatt leggyakrabban a holdat találva el.
Ezt én úgy látom magam előtt, mint a mozifimet, mert energetikával foglalkozom. De levezetni nem tudnám, mert a feladat ott kezdődik, hogy miből állt össze a föld, hogyan változott az átmérője, hőmérséklete, kémiai összetétele stb. Én csak a kazánképletet tudnám felírni, mikor minden adat megvan.
Üdv.