Lejátszottuk az első meccset (szombati nap). Elkezdett egyre jobban szúrni a mellkasom. Olyan érzés, mintha a torkod fájna, csak a mellkasodban érzed. Nehéz menni, nincs olyan fekvési póz, ami jó lenne. Azt hitték a többiek, hogy a vércukrom ment le, ezért megetettek. De csak a színem jött vissza. Aztán másnap este már fulladás is volt, amikor feküdtem, így ülve kellett aludnom (vasárnapi nap). Harmadik nap jobb lett, de a fulladás megmaradt fekvéskor (hétfői nap). Negyedik nap teljesen jól lettem, szinte nem is akartam orvoshoz menni, de Anyum, mint orvos mondta, hogy gyerünk (keddi nap). Aztán az ultrahang után vágtak a tolószékbe, és vittek az ágyba. Azt hittem, viccelnek.