OS: Országos Sajtószolgálat. A kamara honlapjával kapcsolatban meg sajnos nem vagyok kompetens.

A 2. ponthoz.

Kissé paradox módon, és elég cinikusan szemlélve, valaki azért megy el orvosi végzettséggel politikusnak, mert rossz orvos, és nem tud megélni a szakmájából. Létezik persze az is, aki megnyerte a főnyereményt, és nincsenek anyagi motivációi, pusztán idealizmusból, a világ jobbá tételének szándékával lesz pártkatona, de attól tartok, ők vannak kevesebben.

Így hát hiába "jött valaki az orvostársadalomból", kb. annyi köze van az orvosláshoz, mint egy váltókezelőnek; automatikusan kizárja magát az "én orvos vagyok" kategóriából.

Bár ez eléggé kategorikus, racionális érv is van az éles elkülönítés mellett, mégpedig igen egyszerű. Az orvosnak alapvetően két érdeket kell figyelembe vennie: a betegét, és a sajátjáét - e két dologért kell küzdenie, ha már mostohák a körülmények. Egy politikus azonban nem teheti meg, hogy nem veszi figyelembe a szuahéli kisebbséghez tartozó kazánkovácsok szövetségének követeléseit, mert elvesztheti a szavazataikat, illetve a mögöttük álló gazdasági érdekcsoportok támogatását.

Nézd csak meg Gógl Árpádot: mint kamarai elnök, igen nagyon kemény volt, aztán miniszterként hipp-hopp elfelejtette mindezt - ő tipikus képviselője az imént vázolt típusnak, de mondhatnám Kökényt is. Mikola más, az ő őrmester-stílusában nem volt túl nagy változás, de természetesen az irányok nála is cserélődtek rendesen.

Amúgy meg nem "a politikusok" akarják szétverni az egészségügyet, csak néhány erős gazdasági érdekcsoport kíván több bevételhez jutni - ha ennek az az ára, hogy páran meghalnak.... hát ők így jártak.

Érdemes egyszer megnézegetni a magyar cementipar privatizációjának történetét egyébként.