"Nem lenne elég csak letakarni azt a nózit? :-) "

Jóvanna. Elírtam...8-))

"A kutyaszájban való turkálásról csak annyit, hogy semmiképpen nem szabad megengedni. Gondoljátok el! Lehet hogy már a harmincadikak vagytok a ringben a bíró meg kézmosás stb. nélkül matat a kutymák szájában. Majd én szépen megmutatom. "

Ez lenne helyes, de akkor ezek szerint még nem vitted a kutyádat kiállításra. Ezek a marhák minden hülyeség miatt kizárják a kutyokat. Az egyik ilyen, ha nem engedi, hogy idegen kotorasszon a szájában. Többek között ez is az egyik oka, hogy miért nem járunk vele ilyen helyekre. A tenyésszemle óta nem volt kitéve ilyen stressznek.

Állatorvos: mostanában jól elviseli, bár néha megjátsza magát (legutóbb a doki hömérözésre készülvén megkért: tartsam a böki fejét, mielött belekóstolna a lázméröbe. Fogom, egyszercsak éktelen sivításba fogott. Nézek a dokira, hgyo mi van? Mutatja: a lázmérö a kezében, kb 30 centire a kutytól, a másik keze meg a blöki háta felé indulóban, hogy megtámassza kicsit. Még hozzá se ért, de ez a lökött már elöadta a nyúzott kutya hangjait.) Kölyökkorában volte egy komolyabb afférja: vasárnap (mikor máskor) nekiállt rázni a fejét. Vizsgálgattuk, mi lehet, arra jutottnk, talán toklás ment a fülébe. Ugyan nem tudom, hogyan tudna belemenni, de irány a Budai Kisállat Klinika. (két testvér állatorvos vezeti). Bejutunk, blöki asztalra fel, aszondja a doki: bekötik a száját, ne harapjon (volt vagy 15 kiló). Hmmm. Na próbáljuk meg. Nem részletezem. két orvos, két ápoló meg én próbáltuk leküzdeni. Nehéz volt. Vagy 5 percig csak mindenféle hangok, kutyavisítás, kint azt hitték nyúzzuk épp. A szájára végül rákerülte egy géz hurok, amit elsöre eltépett, a második már kibírta. Vizsgáló asztal, kutya hátulja, ápolók köpenye csupa (hmmm..) kutyahagyaték...

A fülében nem volt semmi, pár nap mulva rájöttem: a fogváltás miatt az egyik laza fogától próbált a fejrázásal megszabadulni.

A sztorinak még nincs vége: hazavittem, leraktam az erkélyre, megállt és hüppögött. Szabályosan, mint egy kisgyerek. És egész délután ott állt egyhelyben, nem reagált semmire, csak hüpp-hüpp. Este át Tárnokra, állatorvoshoz. Elmondom mi van, aszondja: ad egy nyugtatót, aztán meglátjuk. Haza, erkélyre le, ugyanúgy ott áll, egész éjjel. Reggelre az injekció mellékhatására az erkélyröl hömpölygött lefele a pisi... Na másnap reggel vissza: csináljanak vele valamit, ha már így elrontották. Ápoló: na mivan kis hisztis, visszajöttél?
Vizsgálat, (teljes apátiával türi), szakvélemény: az önbecsülésén csorba eshetett, és most nem képes megnyugodni rendesen. Egy injekció, kis simogatás, irány haza. Gerykénk a kocsiban egyre vidámabb, már egyész jól viselkedik. Hazaérünk, kiveszem az autóból, földre le: viháncol, játszik. Séta a lakás felé, meglátja a nejemet: fül-farok leeresztve, nagyon beteg kiskutya póz felvéve... Na elég volt! Pár perc alatt rájött, hogy ezt már nem hisszük el neki, így felvette a szokásos vislekedését.

Másik sztori ma reggel: épp végzem szokásos fürdöszobai teendöimet, mikor bekopog a kisebbik lányom: gyere gyorsan! Mi van?
Az erkélyre, ahol Geryke lakik, leszállt egy feketerigó. A kuty megpróbálta elzavarni, de mint afféle jólnevelt csau, nem ugatott, csak ráhörgött párat. A rigó meg nézi, hogy most mi van. Végül nagy lustán felröppent a korlátre. Gery meg nagy sóhajjal, teljesen "lesújtott" ábrázattal lehevert. Mint aki azt mondja: Már ezek a nyavajás madarak se vesznek semmibe... Annyira megsértödött, hogy nem is jött le sétálni, a szokásos reggeli eü "túrára".

Na jó sokat írtam megint...

Hali SaGa