Naaa kutyások! Nehogymá kitaláljátok, hogy kutyaszakértö vagyok!

A csirkecsontról (pontosabban a csöves csirkecsontról, vagyis a comb, szárnytö csontjairól) nekem is azt mondták, ne adjuk neki. Tapasztalat: ha valami jó vén kakas kerül a fazékba, annak a csontja kemény, mint az acél, fözheted ameddig jólesik. Ezt valószinüleg tényleg nem hasznos nekik (egyik fajtának sem) adni. A bolti bontottcsirke, meg aprólék csont puhára fö. Gery egyébként az ilyen csontok végét (a porcogós részt) lerágcsálja, a többit szépen kirakja a tányér mellé (a lányaim szerint tutajt épít, amiben van valami, ugyanis akkurátusan egymás mellé rakosgatja, majd otthagyja). A pulyka combcsontját meg békénhagyja (az elég kemény).

A leharapott végü maradék tényleg elég éles is tud lenni, de eddig (8 éves) semmi gondja nem volt.

Mikor kicsi volt (4-5 hónapos, 12-15 kiló) elvittük keresztanyámék telkére. Menet közben egy baleset miatt kicsit leargadtunk (mi voltunk a tanu), így több óráig tartott az egyébként kb 40 perces út. Geryke alaposan megéhezett. Vittünk magunkkal sült oldalast. Kb 15 cm-s csontok voltak benne. Kapott egy darabot, két csonttal a tányérba. Kb egy perc múlva nézem: eltünt az egész. Szétrágni nem volt ideje, olyan mohón evett, hogy lenyelte. Egész nap lestük, lesz e valami baja. Kicsit nehezebben mozgott, de ezen kívül semmi. Illetve úgy elaludt, hogy leesett a terasz széléröl álmában. (kb 80 cm-röl) erre fölriadt és minden baja lett (megijedt és nekiállt panaszkodni mindenkinek). A lenyelt csonttól viszont semmi...

A nagyobb disznócsontot meg beosztja magának: leszedi a húst, majd a maradékkal elhasal a "csontozószönyegen" és elcsócsálja vagy fél órát. A maradék szilánkokat meg egyenletesen teríti. Aztán aki papucs nélkül kódorog az elöszobában, néha visít egyet. a "taposóaknák" miatt...

Na hali SaGa

Ps: ne má mindig én írok ilyen hosszúkat...