Kedves SaGa!

:-))
Nagyon tetszett a sztorid, főleg mert igen ismerős a szitu.
A mi kutyánk is kádban van fürdetve (nem kis teljesítmény egy böszme nagy németjuhásznál), apám alig bírja ki-be emelgetni.
A mi kis ölebünk nem bírja a hajszárítót, így ezek a fürdetések főleg az éjszakai séták után történnek.
Egyebek közt a kádba csak akkor tud (és szeret) egyedül bemászni Rami (az említett eb), amikor iszonyúan dörög és villámlik, ugyanis valamiért csak ott érzi magát biztonságban. Viszont akkor meg kicsalni nehéz. Volt, hogy 3 órán keresztül győzködtem, persze hajnalok hajnalán. Hát ez van.
Egyébként megőrülök a dögért és mindennél jobban szeretem.

Hát ez van. Sziasztok.