Víz: válasszuk szét.

1: fürdés. Imádja. Évente 2-4 alkalommal, időjárástól és szagosságtól függően, fürdőkádban, samponnal, szertartás. Ha az idő engedi lassan már kellene...

2: eső. Lecsalni ha nedves az idő, kész tortúra. Ha már lent vagyunk, lábujhegyen (illetve, mint a macskák, kimereszti a körmeit és annak a hegyén) jár, minden tócsát kerül. Ha komoly az eső, és átázik a bundája (ahol rövid, mert ha a teljes hosszú részeken még zuhannyal is soká tart teljesen átnedvesíteni), ezután már minden mindegy alapon újabb kört akar tenni a sétánál. Ilyenkor én állok ellen, mert azért a vízkedvelésnek is van határa. Nedves (sáros) mancsú séta végén futás a fürdőszobába láb- has mosásra.

3: vízcsap. imádja. Ha olyn helyen vagyunk mindig megpróbál inni belőle. Harapja a vízsugarat. kiránduláskor a flaskából a tányérba csurgatott vízzel csinálja ugyanezt.

Dunában nem fürdetjük, koszos.

Hempergés: télen friss hóban, első osztályú mulattság, sajnos hamar teliszórják sóval, homokkal. Nyáron, ha meleg van, fűben elnyúlik egy-egy árnyékos helyen és élvezkedi. Aztán ha átmelegedett, odébbmegy egy fával. Belehemperegni valamibe? Brrrr... A sárba lépni is irtózik. Séta közben, nagy szimatolás a fűben, aztán helyből ugrik fél méter magasra és oldalra: valami szagos került elé, talán egy másik blöki "hagyatéka".

Hali