"Egy oly sztár, akinél nem lehet eldönteni, hogy most mélységből felszínes-e, avagy egyszerűen csak az."

Pontosnak találom a definíciót. Az az én hozzáállásomból következik, hogy a Propaganda után nagyon elszomorított valóságsós közegben látni őtet, majd a kender-tüntetésen megint szerettem ott a színpadon, mert ügyes volt és karakteres, ez a karakter megvan ma is, és önfeledt tud lenni a kamera előtt, ami JÓ, de én személy szerint mindig sajnálom mikor a tehetség és intelligencia konformizmussal párosul. (vagy csak a pénz? nem tudom melyik a lehangolóbb.)