Hello oncognito!

Az nem lehet elegendo erv, hogy a homoszexualis ember a lelkiismerete szerint cselekszik. Mert nem az a merce, hanem Isten igeje. Aztan, koztudott az a sajnalatos jelenseg, hogy az emberek buntudatanak a kuszoberteke folyamatosan no. Azaz ami korabban meg bun volt, az ma mar nem. Az is egy megfigyelt teny, hogy aki sokaig nem hallgat a lelkiismeretere, annal az elobb-utobb elhallgat.

Ezeket azert hoztam elo, hogy bizonyitsam, a lelkiismeret nem tekintheto abszolut es minden ketseget kizaro forumnak erkolcsi kerdesekben (arrol nem is beszelve, hogy az emberek erkolcsi iteletalkotas kulonbozo allapotaiban vannak).

De vissza az igehez. Olvassuk el mind a ketten.

3Moz 18,22-23 es 29: Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonynyal hálnak: útálatosság az. És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az.

Mert a ki megcselekszik valamit ez útálatosságokból, mind kiirtatik az így cselekvő ember az ő népe közül

Szamomra nincs itt semmi felreertheto dolog. Es te szamodra?

Jol irod egyebkent azt, hogy a bun cselekvese soran az ember akarattal fordul szembe Istennel. De aki barmilyen okbol is ezt cselekszi, az nem akarattal fordul szembe? Van olyan ember, aki "veletlenul" vonzodik azonos nemu embertarsahoz? Ketlem. Ez nekik (javitsatok ki, ha tevedek) pontosan olyan termeszetes, mint nekem az, hogy a masik nem vonz. Ertsd: az ember termeszetes allapota a bunben leledzes. Ne ertsetek felre, de kb. ugy, mint ahogy a diszno a dagonyaban erzi jol magat.

Az erkolcsi kerdesek megitelesekor egy dolgot kell figyelembe venni: mit mond Isten az adott dologrol. Minden mas mellekes.

ActionMan