"Valahol azt olvastam, hogy a Vénusz retrográd forgását is egy ütközés okozhatta."

Na igen. De ott is gyanús, hogy a forgástengely és a keringési pálya normálisa milyen jó közelítéssel merőlegesek az ekliptikára.

Esetleg kiindulhatnánk a következőkből:
1.) Eredetileg, a Naprendszer kialakulásakor a belső bolygók kezdeményei sokkal közelebb keringtek a Naphoz.
2.) A Naprendszer alapanyagának már eleve megvolt a nagyjából olyan irányú impulzusmomentuma, amit ma is látunk.
3.) Kozmikus ütközések révén egyes belső bolygók forgástengelyének és keringési síkjának az iránya lényegesen megváltozhatott.
4.) Később viszont, a forgó Nap árapály erői révén komoly ekliptika irányú pályaimpulzusmomentumot adott át a belső bolygóknak, így azok fokozatosan eltávolodtak és a keringési síkjuk újra közeledett az ekliptika síkjához.
5.) A bolygók tengely körüli forgását a Nap csak kisebb mértékben képes befolyásolni, de azért a Merkúrét szinkronizálta.
6.) Talán valamikor korábban szinkronizálta a Vénuszt is, de azt újra megforgatta egy becsapódás. A szinkronizálódott Vénusz enyhe visszafelé forgatásához nem kell túl nagy becsapódást feltételezni.
7.) Most nincs kedvem utánaszámolni, de lehet, hogy az ekliptikától eltérő irányú tengelyforgást a Nap hamarább fel tudja emészteni. Ez magyarázhatná, hogy miért normális irányú a Vénusz egyébként retrográd tengelyforgása.
8.) A Föld esetében ugyebár van Hold is. A Föld is megtette, hogy pályamomentumot adott át neki, eltávolította és szinkronizálta. Vagyis míg a Nap a Föld keringését és tengelyforgását igyekszik saját tengelyforgásához igazítani, addig a Föld is ezt próbálja megtenni a Holddal. A pályasíkok nagyjából rendben is vannak, a Hold tengelyforgása is szinkronizált, így már csak az nem stimmel, hogy
A.) a Föld forgástengelye eléggé eltér az ekliptika normálisától,
B.) a Föld tengelyforgása nem szinkronizálódott a Nap körüli keringéséhez,
C.) a Hold keringési pályájának normálisa nem a Föld forgástengelyéhez, hanem az ekliptika normálisához igazodik,
9.) 8.A.)-t tekinthetjük egy egykori kozmikus ütközés máig el nem tűnt hatásának, 8.B.)-t pedig magyarázhatjuk úgy is, hogy talán a Föld túl messze van a Naptól, hogy a szinkronizáció bekövetkezhetett volna.
Így hát főleg az a kérdés, hogy a Hold pályamomentuma miképp illeszkedhet ilyen jól az ekliptikához, dacára a más forgástengelyű Földnek?
10.) Erre nem tudok jobb választ, mint hogy a Nap közvetlen árapály hatásával van dolgunk a Föld-Hold rendszerre, amely ebben az esetben egy igen erősen deformált égitestnek felel meg. Ha ez igaz, akkor érthető (lásd még 7.)-et), hogy a Hold pályamomentuma (amely a Föld-Hold rendszer teljes impulzusmomentumának több mint 80 százalékát adja) közelítőleg normális lesz az ekliptikára.
11.) Az előbbi alapján az is várható, hogy a Föld-Hold rendszer "tengelyforgása" (azaz a Hold keringési ideje a Föld körül) is lassuljon (a Hold pedig talán távolodjon a Földtől?), illetve szinkronizálódjon a Föld-nek a Nap körüli keringéséhez. (Ennek alapján nem lenne véletlen, hogy az évet elég jól fel lehet osztani Hold-hónapokra...)
12.) A Mars esetében külön magyaráznivaló szinte nincs is (:-). Keringési síkja illeszkedik az ekliptikához, tengelyforgása viszont nem szinkronizálódott a Nap körüli keringéséhez, mert ahhoz már túl messze van, így megmaradt az ekliptika normálisához képest kissé eltérő (24 fok) tengelyforgási iránya.
13.) Érdekesebbek a távolabbi óriásbolygók, ugyanis a relatíve nagy méretükhöz képest még gyorsabban is forognak (a Jupiter pl. kevesebb, mint 10 óra alatt), és a tengelyforgási irányaik mintha kevésbé kötődnének az ekliptika normálisához. Mindez persze jól magyarázható azzal, hogy ilyen messze a bolygó tengelyforgására a Nap már csak kis árapály hatást gyakorolhat.