"Meg azt szeretnem megtudni, hogy probaltal-e tenni valamit (akarmit, barmit) azert, hogy a szexualitasod "normalizalodjon"? "

Igen.
Pl Jártam lányokkal, voltak barátnőim. De rájöttem hogy nem az igazi. Felelőtlenség lett volna megnősülnöm úgy, hogy sem testileg sem lelkileg nem nőre vágyom. Mivel egy másik embert (a feleségemet) is boldogtalanná tettem volna egy életre.
Azt pedig hogy valaki éljen szex nélkül, nevetséges és betarthatatlannak tartom, vagy könnyen vezethet lelki torzulásokhoz.
Ilyet szerintem normális ember (vagy akár egyház) másik embertől nem kérhet.

Ha lenne tabletta?
Azt hiszem nem élnék vele.
Idézve Berlin polgármesterének szavait:
"Meleg vagyok és ez így van jól."
Én így vagyok önmagam.

"Egyebkent (ha ez itt nem is derult volna ki) nekem semmi bajom azokkal, akik ezt nem teregetik ki a nyilvanossag elott (es most nem a karrieredre gondolok, hanem arra, hogy pl. kimelni akarod a szuleidet). "

Figyu ez a nyilvánosság elé történő kiteregetés furcsa dolog.
pl: ha a munkahelyeden megkérdezik van e feleséged vagy élettársad akkor mit mondjak?
Hazudjak?
Vagy mondjam azt hogy barátom van. Ez már kiteregetésnek számít?
Vagy ha szállodába megyünk kiteregetés az ha franciaágyas szobát kérünk?
Vagy kiteregetés az ha az osztálytalálkozóra mindenki viszi a párját, de a meleg ha nem akarja azt hogy megfagyjon körülötte a levegő akkor otthon hagyja?
Vagy kiteregetés az, hogyha a csengő mellett mindkettőnk neve szerepel?

Nagy általánosságokba könnyű azt mondani hogy ne teregesse ki az ember a magánéletét, de az emberek életének egy része sajna a társadalom előtt zajlik és ha jól szeretné magát érezni, bizonyos határok között "ki-kell teregetni" a magánéletet.