Törekvésed tiszteletreméltó. Épp most jöttem haza Lengyelországból, s Krakkóban ellátogattam helyi gyülekezetünkbe, nagyon jó élmény volt látni a kipirult arcokat, örvendező tekinteteket, amint elkezdődött Isten dicsőítése, majd az Igehirdetés.
Örömmel konstatáltam, hogy az Úr ott is munkálkodik. Ezek az emberek egykoron katolikusok voltak, de éhezték és szomjuhozták az igazságot, s ahogy egyre hitelesebb hívő életet kezdtek élni, szépen kirugták őket. Így aztán csatlakoztak hozzánk. S most vasárnap egy meghívott amerikai lelkipásztorunk szolgált, akik évek óta misszionárius Ázsiában /már több ezer fős a gyülekezete/. Ázsiában van 60.000-es fős, sőt 100.000 fősnél is nagyobb gyülekezetünk, ráadásul iszlám országokban. Nem akarom a muzlumánokat sem lehordani, de sajnos állandó zaklatásoknak vannak kitéve az ottaniak. Érdekes módon, itt Magyarországon van egy muzulmán ismerősöm, aki már jár egyik gyülekezetünkbe, szerintem még nincs megtérve, de már hivogatná az embereket Krisztushoz. Nem értem, miért ilyen lelkes, ha ő még nem döntött. De nem akarom őt sem letámadni, örülök ennek, s reménykedek egy nap teljes szívvel, lélekkel az Úrnak fog élni.
Fantasztikus üzenetet osztott meg ez a lelkipásztor most, Dávid és Saul példáján beszélt a sikerről és kudarcról, s mindaz, amit velünk megosztott mély nyomott hagyott bennem, valószínűleg meg lesz a következménye életemben és itteni gyülekezeteinkben is.
Nagyon jó belelátni, hogy az Úr munkálkodik szerte a világon, építi az Ő egyházát.
Bíztatlak, hogy továbbra is szeresd Istent és az embereket, keresd az Ő vezetését, az Ő igazságát.
Üdv