Sajnos, azt hiszem, nagyjából csak ismételni tudom az eddigieket, de azért megosztom veletek a véleményemet. Barátnőm egy orv merénylettel elcsalt a moziba, miután én 4 hétig ellenálltam. (Úgy vettem észre, ő jobban unta mint én, ezért megengedtem magamnak egy enyhén gúnyos mosolyt.) Szóval nagyon bárgyú volt a film szerintem is, az 5. perctől kezdve untam és azt figyeltem, hogy a színészgyerekek mennyire hasonlitanak apjukra-anyjukra és hogy milyen szar lehet nekik, hogy nyilván mindenki erre gondol, ők maguk ennyire kevéssé tudják lekötni a nézőt. Meg arra, hogy a mai fiúkák vajon mind ennyire femininek, mint ebben a filmben az összes? Vagy gondosan kiválogatták ezeket a díszpéldányokat? Ilyen filmet én is tudtam volna csinálni már 15 éves koromban, sőt a zenéjét is megkomponáltam volna, ha elég mélyre merülök a csácsumicsőtészta emberek világába.
A kis vörös hajú amúgy nem reménytelen eset színészként, ellentétben a Barbival, akit néha én is szájbatöröltem volna, legalább lekopott volna róla egy kicsi az 5 kiló szájfényből.