"Különös..." mondja a galériáról a női alakváltó mellett állva a sétafedélzet forgalmát figyelő Odo, "Számtalanszor álltam már itt, és most mégis... Valahogy minden másnak tűnik." "A szilárdak miatt van. Aprónak látszanak... Jelentéktelennek." "Nem az ő hibájuk." "Nem is teszek nekik szemrehányást." pillant az Alapító Odora, aki így szól: "Foglyok." "Bezárva egyetlen formába." "Egyetlen... Perspektívába." "Ez annyira korlátozott." "Valahogyan... Sajnálom is őket." "Az irányításunkra van szükségük, Odo, nem a sajnálatunkra." "Sokat jelent nekik a szabadságuk." "Le fogjuk őket szoktatni róla." jelenti ki az Alapító, miközben néhány lépésre eltávolodik Odotól. "Leszoktatni...?" "Rossz szót használtam? ... Ah, a szilárdak beszéde annyira pontatlan." "Pontosan mire készülnek?" "A szilárdak többé már nem a maga gondja, Odo. Megtörténik, aminek meg kell történnie. Ilyen egyszerű."

És ez csupán egy elképzelt történet,de milyen furcsán ismerősek a sorok...