Szia Jogakusei!

Te: Nem csinált semmi mást, csak annyit, hogy kivonult a pusztába és ott épített kunyhót magának. Élete összes napja azzal telik, hogy Kali Istennőre gondol, hozzá imádkozik és énekel neki. Igénytelen lenne?

Nem tudom. Az ő szempontjából valószínűleg nem az. Én biztos nem tudnám ezt csinálni.

Valamit nem lehet kihagynunk: mi itt élünk, és most, és rálépünk valamilyen útra, és azon végig kell mennünk (itt most konkrétan a családra gondolok). Pesze le is kanyarodhatunk az útról, de az nagy veszteségekkel járhat.

Akinek családja van, az már egészen máshogy gondolkodik, mint aki még független.

Azért az életünk pici apró feladatokból áll. És az idő igenis fontos tényező. Sprituális táplálékkal, és azzal hogy kivonulsz a pusztába és kunyhót építesz és istenekre gondolsz, nem tudod megoldani a következőket:

a postán a csekket be kell fizetni, a belázasodott gyereket orvoshoz kell vinni, vásárolni, főzni, takarítani, a beteg mamát meglátogatni a kórházban, a kinőtt nadrág helyett újat venni, az elromlott mosógéphez szerelőt hívni, stb...

De érdekes, amit írsz és írd csak le a gondolataid a történetről.

Üdv: et