Azt hiszem tul van lihegve ez a hálapénz dolog, hiszen mi szülönők vagyunk azok, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy egy ember vizsgálja, s ha szül vezesse a szülését. Talán azért mert ragaszkodunk a háziorvosunkhoz, a fogorvosunkhoz, stb. Ne nyulkáljon bennünk akárki, csak az, akiben megbizunk. Jó lehet sokat kell fizetni egy szülésért, de senki sem kényszerit arra, hogy ragaszkodjunk az orvos személyéhez. S saját tapasztalataim szerint választot doki nélkül is lehet szülni. Nekem kétszer volt választot szülészorvosom. Tehát háromszor szültem annál, aki ép ott volt. A bánásmodban én nagy különbséget nem tapasztaltam, inkább a szülésznők részéről. Az is csak az utlosó szülésemnél volt, amikor a szülésznő ugy döntött, hogy 5.-ik gyerekhez nem kell orvos, ami talán igaz is lett volna, ha a pici nincs jóval 4 kilo fölött....
Itt pl a terhesgondozoban a doki tényleg figyelt, s volt, hogy ő vette észre a problémát a vérképemen és nem a doki, akihez a jártam.
Nem hinném, hogy kéne haragudnom azokra a dokikra, akik elteszik a pénzt,s ha szükségeltetik hajnal 2-kor is felkellnek.
Szabad a verseny , mert lehet olcsobb dokit is keresni, de lehet a terheséget saját doki nélkül is végigcsinálni...S ha valaki sok tízezret kér azért, hogy nem megy el a városból, s nem ihat este egy jó sört mert bármikor hivhatják, akkor én azt hiszem ő ennyire taksálja az eladott nyugalmát...Persze ettől elszaladhatott a ló ezen a területen, de ezt is mi anyák kreáltunk, mert mi keztünk sokat adni...
Az elmúlt 14-15 évben 5-ször voltam terhes, 5.ször szültem. Amikor az első gyermekemet vártam, még csak keveseknek volt fogadott dokija. Az amolyan úri muri volt (legalább is Békéscsabán). Ettől még a terhesgondozoba figyeltek ránk. A szülészeknél meg voltak kedvesebb dokik, és bunkok is, de akkor még a kedvesek sem extra pénzért voltak kedvesek. A taho dokit meg kiutálták maguk közül. A szülések után általában 3000 forintot adtak az anyukák, de sokan semmit... Késöbb a kedvesebb dokiknak lettek magánbetegeik, mert az anyukák kezdtek el ragaszkodni hozzájuk, s vitték pletyi szinten tovább a hirüket. Amikor a másodikat szültem, már többeknek volt saját dokijuk, de akkor sem volt általános. Akkor inkább az jött szokásba, hogy a terhesgondozoba az adott doki ügyeleti napján mentek be a kismamák. S ott is kialakult az, hogy azon a napon, amikor a jobb doki volt, több anyuka ment be, mint máskor. Mire harmadjára voltam terhes, addigra egyre több szülész nyitott saját rendelöt, s ettöl kezdve ott a rendelésen beszélték meg az ultrahang időpontját, a terhesgondozoba nem vizsgált más doki, stb, stb. Persze akkor már ragaszkodtak ahhoz, hogy az a doki vezesse a szülést, aki honapok óta vizsgálta, akit ismer, akivel jókapcsolatba van, akibe megbizik... S ekkor lettek felkapottabb dokik, és kevésbé felkapottak, miközben a szülönők presztis kérdést s csináltak abból, hogy kihez járnak. A dokik meg persze mentek szülést vezetni, sokszor pont akkor, amikor szíve szerint máshol lett volna. S ennek díja van. Ha egy ismertebb felkapottabb doki maradt volna az olcso árfolyamon, akkor mindenki őt akarná és akkor akár be is költözhetne a szülészetre. Igy hát felkusztak tényleg irreális szintre az árfolyamok. Mire negyedjére szültem már nem volt olcso az a doki, aki még kezdő és nagyon olcso volt a harmadik szülésemnél. Ez annak volt köszönhető, hogy figyelmes, kedves ember volt. Persze maradtam a "betege" a nagyedik terheségem alatt is. Az ötödik babánál is hozzá jártam, de már hamar közöltem vele, hogy ő drága nekem arra, hogy nála szüljek. Nem sérült be. Azt mondta, hogy ha nem is jön be, de figyelni fog rám, ha lát és ne aggodjak, mert minden rendben lesz, hisz nem szokott gond lenni a többedik babánál. Igy hát nem szültem nála, de ettől még ő csinált meg minden vizsgálatot a terhesség alatt. S a szülésem után a vizitnél mindig sugot valamit nekem. Nem komoly dolgokat, csak aprobb tanácsokat, meg hozott plusz egy üveg ergám cseppet. Nem tünt haragosnak, amiért nem akarok neki 40-50 ezret adni.
Igen ténylleg baromi sok pénzt kapnak a szülészek, de erről nem csak ők tehetnek, hanem az asszonyok is, aki ennyit ajánlottak fel . Hisz az elején még nem volt szabott árfolyam. Az elején ha rákérdeztek, hogy mennyit kér, akkor csak azt mondták, hogy ahogy gondolja, vagy kérdezzen meg más anyukákat, stb, stb.. Az csak késöbb alakult ki, hogy gyakorlatilag rálettek szoktatva a nagypénzre. Nem beszélve arról, hogy egy-egy jobb doki rendelője baromira jól felszerelt, ami sokba került, amire meg kellett keresni a fedezetet és tudjuk arra nem elég az orvosi fizetés. S hogy szeretnek jól élni, hát ki nem... Ők ezért a jó életért eladták a nyugalmukat és éppen ezért nem irigylem tölük. A hazai egészségügy nem ettől büzlik...s ezt talán kivédhetnék, ha tényleg megfizetnék őket, ha mi nők is tudnánk, hogy nem szorulnak rá a pénzünkre, mert az állam ad nekik helyettünk annyit, amennyi egy jó szinvonalú élethez kell..
Végül annyit, hogy ha egészségesnek bizonyulok szeretnék még gyermeket, de nem fogok orvost fogadni s tudom, hogy ez önmagában nem fog életveszéélybe sodorni. Ugy legalább nem kell senkinek pénzt adnom azért, amiért azt kapom, ami jár minimálisan. Cserébe viszont békén fognak hagyni. Nálunk meg a fogadott doki sem tud semmi extrát adni, hisz itt sosem adtak érzéstelenitöt, sosem lehetett másként szülni csak felemelt hátsoval. Nekem meg nem ér 50 rongyot az, hogy 10 percenként megkérdezzék, hogy mi újság, meg mennyire an kitágulva, meg stb...Sőt legszivesebben itthon szülnék.