A hálapénzzel kapcsolatban tegnap olvastam egy cikket, ebből szeretnék idézni.

"Szeretném tisztelettel megkérdezni: ha autószerelőnél járunk, felmerül-e bennünk a kérdés, hogy ki kell-e fizetni a munkadíjat? Vagy elvárjuk-e a szerelőtől, hogy azt mondja: adjunk, amenynyit gondolunk? Ha ingatlant veszünk, felmerül-e bárkiben, hogy az ügyvéd által megállapított munkadíjat ne fizesse ki? Pedig az a szülésért „járó” hálapénz többszöröse szokott lenni! De egészségügyi példákat is említhetek: fogorvosnál, plasztikai sebésznél eszünkbe jut-e, hogy esetleg ingyen is kezelhetne bennünket? Ezek után szeretném megkérdezni, miért gondolja bárki is, hogy a szülészorvosnak az éjszaka közepén, vasárnap, szenteste (!), szabadságát vagy saját születésnapi összejövetelét otthagyva hivatástudatból ingyen kellene dolgoznia?! (A példák nem kitaláltak, valamennyi megtörtént.) A szülés vállalása ezen túlmenően azt is jelenti, hogy a tervezett időpontok környékén az orvos (és családja) nem megy nyaralni, az állandó készenlét miatt baráti társaságban nem iszik meg egy pohár sört sem. Miért csak az orvosnál nehezményezi a közvélemény egy része, ha a nagy szakmai tudást igénylő magas színvonalú teljesítményért, az átlagost (időtartamában mindenképpen) messze meghaladó mennyiségű munkáért az átlagosnál magasabb jövedelmet érhet el?

Persze erre azt lehet mondani, hogy az emberek fizetik a társadalombiztosítást, így ez részükre jár, és az orvos egyébként is a kórház eszközeit, gyógyszereit, műtőjét használja. És itt a probléma gyökere! Igen: társadalombiztosítási alapon jár a kismama számára a kórházi ellátás, a gyógyszer, a kötszer, a műtő igénybevétele stb. A kórház részéről ilyenkor a szülőszobára éppen akkor beosztott orvosok biztosítják az ellátást munka- vagy ügyeleti idejükben, biztosítási alapon. Természetesen ők is kötelesek a tőlük elvárható legnagyobb gondossággal végezni munkájukat. Az azonban biztosítási alapon semmiképp sem „jár”, hogy a választott, felkért orvos lássa el a beteget bármely időpontban. Nem is értem, hogy merülhet fel ilyen igény. Ha a választott orvoshoz ragaszkodik a kismama, akkor a kórházi ellátáson túl (ami valóban „jár”) a kettőjük közötti megállapodás kérdése az egyéni orvosi ellátás. A hálapénz tehát lényegében a választott orvos szolgáltatási, készenléti és konzultációs díja...."

"...Létezik egy – véleményem szerint – szakmailag, jogilag, etikailag és adózási szempontból is megfelelő elképzelés: a szülés későbbi levezetésére felkért orvossal a várandós anyuka a terhesség elején köt egy megbízási szerződést. Ebben rögzítik azt az igényt, hogy az orvos a kórházi ellátáson túlmenően személyesen végezze a szülés körüli orvosi ellátást. Rögzítik, hogy e szolgáltatás teljesítéséért az orvos a megvalósulás után milyen díjazásban részesül, és erről az orvos a pénz átvételekor számlát ad. Így az adózatlan jövedelem adózottá válik. A paraszolvencia jelenlegi öszszege persze ettől nyilván emelkedik valamelyest, hiszen egy része adóvá válik. Így olyan tiszta piaci viszonyok alakulhatnának ki, mint a magánrendelői ellátásban. A terhesség elején egyértelmű lesz, mennyi a kért összeg, és hogy a kismama igénybe kívánja-e venni a szolgáltatást ezen az áron. Ha nem, választhat olcsóbb ellátást nyújtó kollégát, vagy dönthet úgy, hogy nem kíván többletszolgáltatást, és a beosztás szerint illetékes kollégánál szeretne szülni. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a szolgálatban lévő orvosoknak is kötelességük mind szakmai, mind emberi oldalról kifogástalan ellátást nyújtani! Ebben nem lehet engedmény! És higgyék el, ez ma is így van. Nem vezetjük le kevésbé lelkiismeretesen azokat a szüléseket, ahol nincs felkért orvos. Ez a szakmai önvédelem szempontjából is alapvető érdeke az ellátó orvosnak....

Dr. Ács Nándor
szülész-nőgyógyász,
orvos-közgazdász"

Eddig az idézet. Azt hiszem, önmagukért beszálnek a gondolatok, de szivesen látnék esetleges ellenvéleményt is

Üdv

DÚV