Nékem is volna egy verseskönyv ajánlóm.

Válogatott versek: Váci Mihály, Simon István, Garai Gábor

Koránkelők

Kérdezd meg egyszer:
hánykor kelnek ők,
akik hajnali hatkor érkeznek Kelenföldre?

Alig különböznek egymástól,
itt nincs nemzedéki ellentét,
nincs nemek harca sem;
fiatalnak, öregnek egyformán karikás a szeme,
a férfiak és a nők szája szélén
egyforma mély a barázda.
Valamikor - még kakasszó előtt -
fölkukorékolt az ébresztőóra;
- reggel van - súgta rekedten egy hang
a vaksötétnek;
s egy ember elindult gyalog a vasúthoz,
botorkált órahosszat, aztán
a vagonokban tolongó
társaival megszázszorozódott...

Ők azok, akikkel mindig
meg lehet menteni a hazát,
ők, akik sötétben kelnek, sötétben térnek haza,
s az életükbe mindig belefér még
Vietnámért egy vasárnapi műszak;
ők, akik homokzsákot hordanak, ha kell
a megroggyant, derékig sáros töltéseken,
ők, akik nemigen szólnak hozzá a gyűléseken,
sőt, többnyire olyankor szundikálnak;
aztán jószívvel elvállalnak még egy
álmatlan éjszakát az árvizes gyerekekért.
Ők azok, akik nem olvasnak engem,
arcom sem ismerik a képernyőről,
s általában is rontják a százalékarányt
az Olvasó Népért-mozgalomban;
és méltán dorgálják meg őket a sok
frontátvonulástól ideges illetékesek.

Megiszom velük ezt a hajnali féldecit
a pályaudvar mellett, a topogóban;
alighanem a szabadidő kultúrált
felhasználásáról illenék pedig
csevegnem inkább, -
de hiába,
sietnek.

Hát én is útrakészen nézek utánuk.
Velük elmennék - egy közös kulaccsal -
akár a sivatagba is.

1970