Szervusz Survivor!

A mondottakat meg tudom erősíteni. Csak néhány kiegészítés az Általad felhozottakhoz.

Mindenki nagyon jól tudta, aki járt Reziben és esetleg már akkoriban túristaként az osztrák hegyekben, hogy a két dolog nem összemérhető. Ettől függetlenül életem legszebb heteit töltöttem Reziben, ahol az érdekes és fizikailag próbára tévő kiképzés révén a spártai körülmények ellenére is a katonákkal is sokkal kevesebb gond volt, mint a laktanyákban. Sajnálom, hogy anyagi okok miatt (is) bezárták a bázist.

Volt több olyan ht. is, akik az egykori SU-ban kaptak hegyi kiképzést valóban magashegyi visonyok között. Ettől függetlenül is nagyon jól tudta mindenki, hogy kb. úgy járnánk a Pó felé előretörve, mint dédapáink Isonzónál, vagy még rosszabbul.

Az is megragadt az agytekervényeim között, amikor az első harcászat foglalkozásunkon az oktató azzal kezdte a mondókáját, hogy "Amikor majd az Atlanti-óceán" partján fogunk járőrözni.." Közben szélesen mosolygott. Aztán hamar rájöttünk, hogy azért mosolygott, mert ezt ő sem gondolta komolyan.

Üdv: Hamburger