Rajczi-Juhász Miklós / MIND1 együttes: Tél
(dalszöveg)

Ellenem harcol a szél
A fákon megfagy a dér
Találkozunk majd,
Ha a tél véget ér...

A fákon megfagy a dér,
Összeszűkül a tér
A jelen már csak emlék
És a múltról mesél.

Csak egy lövés bele a testbe
Nézed a Holdat, a hátadon fekve;
Csak egy lövés - üvölteni kéne,
De már hiába...
Csak egy lövés bele a testbe
Nézed a Holdat, a hátadon fekve:
Csak egy lövés - üvölteni kéne
De már hiába, hisz mindennek vége.

Lassan felkel a Nap,
Megüljük a lovakat,
Ne zavarjátok a tovahaladó
Volt hadat!
Itt mindenki szép,
És mindenki él,
A fákon csillog a dér
Átölelsz, de fázom:
Beköszönt a tél!

Csak egy lövés bele a testbe
Nézed a Holdat, a hátadon fekve;
Csak egy lövés üvölteni kéne,
De már hiába...
Csak egy lövés bele a testbe
Nézed a Holdat, a hátadon fekve:
De már hiába, hisz mindennek vége.

Még mindig tart a tél,
És ellenem harcol a szél
És a felhőkön túl a Nap
Nyugovóra tér.

Ébren vagyok-e már
Vagy álmodom ezt még,
Vagy lehet hogy már tényleg,
Tényleg itt a vég?

Csak egy lövés bele a testbe
Nézed a Holdat, a hátadon fekve;
Csak egy lövés üvölteni kéne,
De már hiába...
Csak egy lövés bele a testbe
Nézed a Holdat, a hátadon fekve:
De már hiába, hisz mindennek vége.